A bioproduktivitás az árterek ajándéka

Ha a tájban van víz, akkor nincs szükség öntözésre, amennyiben az adottságokhoz valóban igazodó művelési ágakat és módokat alkalmazunk, mondja a geográfus gazdálkodó. Saját, korábban szántással művelt területein, amelyek az aktív ártéren maradtak, fáslegelőt alakít ki, húshasznú szarvasmarha legeltetésével. Az idei vegetációs szezonban választási bikaborjúkkal kísérletezett: bárminemű takarmány-kiegészítés nélkül, csupán az ártéri, mint mondja, ,,dzsungelt” használva 78 dkg napi súlygyarapodást értek el Limousin x Angus növendékei

Mindezt úgy, hogy a gátak víztől megmentett oldalán idén már júniustól kiégtek a legelők, és takarmányozni kellett a jószágot, hívja fel a figyelmet a gazdálkodó.

Kísérlete legnagyobb eredményének tartja, hogy ezen gazdasági tevékenység mellékterméke a fáslegelő, amely képes befogadni a többletvizeket, ellentétben a szántófölddel, amely helytelen művelésének eredménye a „sivatag”.

Az Alföldet ez mentheti meg

Jelen kihívások mellett a kulcstanulság, hogy a legeltetés által, hármas ágazati haszon keletkezik. A vízgazdálkodási és ökológiai haszon mellett a gazdálkodási haszon is jelentős. Vagyis bio minőségű hús termelődik azáltal, hogy az állatok lelegelik a túlburjánzó vegetációt. Olyan gazdasági tevékenység, mely során környezeti haszon jelentkezik, nem pedig terhelés. Napjaink gazdasági szakembereinek jelentős része úgy szocializálódott, hogy ha majd lesz elég pénz, akkor védjük a természetet. Sajnos ez a fenntarthatóság szempontjából bukott megközelítés, magyarázza a gazdálkodó. Gazdálkodási módunk milyensége által válhat védetté a természet is, és élőhelyet biztosíthat a többi ,,résztvevőnek”. Mindezt a bioproduktivitást ki lehetne terjeszteni a mentett oldalakra abban az esetben, hogyha az árhullámok szabályozott kivezetését megoldanák.

Sajnos nem ez valósult meg, hanem csak az egyfunkciós árvízvédelem, károrientált vésztározókkal, és lefolyásgyorsító beavatkozásokkal.

Napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy a többletvizek gyökeresen más jellegű, ,,haszon-orientált értelmezésére lenne szükség. Az árvizek ellen nem elzárásokkal, hanem szabályozott kivezetéssel kellene védekezni, pontosabban nem védekezni-harcolni ellenük, hanem hasznosítandó vízkészletként tekinteni az árhullámokra, amik egyedüli potenciális forrásai a kiszárított Alföld élhetőségének helyreállításához.