A Vízválasztó koncepció által javasolt teendők

Gazdálkodói ösztönzők megteremtése

Alapvető, hogy nem szükséges a gazdálkodás felhagyása vagy területek kisajátítása a vízbiztonság megteremtéséhez, csak a hasznosítás mikéntjének változtatása. A gazdálkodói érdekeltséget a szabályzó- és támogatási rendszer által lehet megteremteni. A termelő ma is feltételekhez kötve kap támogatást, vagyis a támogatási környezetnek megfelelően gazdálkodik. Nehezen értelmezhető így az a problematika, miszerint a medrek vizesítése gondot okoz. A területeire vizet engedő gazdálkodó állami kifizetésben kellene, hogy részesüljön a közösségi szolgáltatása ellenében. A kompenzáció szó itt nem helytálló, hiszen az életet adó víz befogadását helytelen veszteségként értelmezni. Fontos megérteni, hogy nem földet veszünk el, hanem vizet adunk.

Árasztható területek bemutatása

A bemutatás térinformatikai rendszerek segítségével lenne megoldható. A domborzattól, infrastruktúrától és vízjárástól függ az áraszthatóság. A domborzat adott, az ártéri szintek megvannak, a kiszárított folyó- és tómedrek behálózzák az Alföldet, az árasztás gravitációs lehetősége megvan Tiszalök alatt, Szegedig, illetve a Dunai-Alföldön is, egészen a Homokhátság lábáig. A meglévő vízgazdálkodási infrastruktúra is alkalmas az árasztások megkezdésére, mihelyst jön többlet vízhozam a folyókon. A Vízválasztó konferencián bemutatott műszaki modellezés is kimutatta a geográfus által „megtalált” mintegy 300 ezer hektárnyi területet, ami jelentős sérelem nélkül árasztható lenne.

Árasztások megvalósítása

A csatornák feltöltésével és szabályozott túltöltésével az árasztás megvalósulhatna. A gátakon máris vannak kivezetések, és a megépült vésztározók használhatók fejtározókként. A duzzasztások tározási kapacitása kicsi, de biztosítják a vízszintet az alattuk lévő területek árasztásához. Nincs szükség újabb duzzasztók építésére, hanem a meglévő infrastruktúra üzemrendjének átalakítására van szükség, és a kivezetési kapacitások fejlesztésre. A meglévő kapacitásokat kihasználásával már az idei nedves hidrológiai félév vizeivel meg kell kezdeni a vízkivezetéseket és táji vízvisszatartásokat – csak így van esélyünk az aszály ellen.

Ismeretterjesztés

A víz- és mezőgazdaság válságjelenségei azt mutatják, hogy az eddigi tudás és az ehhez vezető szemlélet reformra szorul. A hatékony alkalmazkodáshoz új szemlélet és új tudások kellenek: a víz- és mezőgazdálkodást be kell illeszteni az eredendő táji működésbe. Ezeket az új ismereteket széles körben terjeszteni szükséges, a falugazdászoktól a nagypolitikáig, ugyanis csak így valósulhat meg ténylegesen a sokat emlegetett paradigmaváltás. Ebben az ismeretterjesztésben máris sokat segítenek a civil kezdeményezések, mint például a Vízválasztó Mozgalom, az önkéntes munka és a közösségi média által.

kezd összegzésbe a szakember. A döntések minőségének valódi vizsgahelyzete az, hogy egy csapadékos időszak következtében kialakuló víztöbbletet képesek vagyunk-e kivezetni a tájba. Minél előbb és minél többet. Áldásos lenne először számítógépes szimulációk segítségével megláttatni a „vízválasztó” vízkormányzás realitását. Ilyen modelleket fejlesztettek Koncsos László professzor vezetésével a Budapesti Műszaki Egyetemen, ill. a talajtani összefüggésekről Dobos Endre professzor úrra hivatkoznék, aki a Talajtani Társaság elnökeként mondja el a tájszemléletű vízgazdálkodás szükségességét és lehetőségét. A feladat nem a kiszáradáshoz vezető tájhasználat vízpótlásával való próbálkozás, hanem a vízgazdálkodási problémákat megoldó tájhasználatváltás kialakítása. Minden adott lenne hozzá, hogy ez megvalósuljon.