Másik riasztó helyzet, amikor a tojástermelésben is egyre szigorodnak az úgynevezett állatjóléti előírások. Az „úgynevezett” kifejezés azért helyén való, mert ebben az ügyben „meg lehet kérdezni” a tyúkot, hogy ő melyik tartásmódot szereti. A madár válaszol is, természetesen a maga nyelvén. Tudjuk, hogy ha a tartási körülmények bármilyen ok miatt romlanak, akkor az állat először a szaporodásbiológiájának visszafogásával felel, és ez itt egybeesik a tyúk termelésével, azaz a tojás-előállítással.
Nos, nemcsak külföldön, hanem idehaza is kísérleteket állítottak be, erről Sütő Zoltán professzor rövid áttekintést adott. A kísérletet Horn Péter akadémikus vezette és irányította, ez tehát már önmagában garancia minden tekintetben. Ebből kiderült, hogy a tyúkok az Európában 2012 óta alkalmazott javított ketreces termelésben produkálják a legtöbb tojást, nem mellékesen ez a legtisztább, leghigiénikusabb és legkevesebb kézimunkaerővel megoldható tartásmód.
Látszólag sokadrangú kérdés, amire Sütő Zoltán professzor a tojás higiéniájánál hívta fel a figyelmet. Amikor a tyúk megtojja a tojást, abban még nincs a tompa végénél légzsák, amely a lehűlés hatására jön létre vákuumot teremtve, a környező levegő ilyenkor beszívódik a tojás belsejébe.
A magukat állatbarátoknak hirdetők vajon ezekkel a szakmai tényekkel mennyire vannak tisztában? A professzor maliciózusan fogalmazott: észérveket kellene ütköztetni érzelmi megfontolásokkal, a közös nevezőre jutásnak az esélye valahol a nulla százalék körül mozog.
Pákozd Gergely előadásában kitért arra a jelentős madárinfluenza-járványra, ami tavaly az USA-t sújtotta. Ott sokmillió tyúkot érintett, és az ottani belső piacon tojásdráguláshoz vezetett. Ám az amerikai változások bennünket is érintettek, a történelem folyamán talán először vásároltak tojótyúkot a tengerentúliak, és ez itt is hiányhoz vezetett a tojóállomány és tojás piacán. Idén októberben keresleti piacról tudnak számot adni, ugyanis szeptemberben-októberben meglehetősen korlátos a tojáskínálat nálunk.
Ezt a vevők nem érzékelik, mert ugyanakkor drágulás nem történt, viszont az áruhiány előbb-utóbb azzal fenyegethet, hogy többet kell fizetni a tojásért. Érdekesség, hogy az állatvédők és áruházláncok akciói dacára az állatjóléttel kapcsolatos felhangok némileg enyhültek. A kérdés ugyanakkor ma is napirenden szerepel: lehet-e továbbra is ketreces tartásban termelni a tojást, vagy csak az alternatív megoldások lesznek elfogadhatóak. A Tojásszövetség ebben a vitában aktív párbeszédre törekszik, leginkább a tojásforgalmazó áruházláncokkal.
Nehezen érthető, hogy az áruházláncok miért az állatvédőknek nevezett kisebb-nagyobb szervezetekkel egyezkednek ez ügyben, és miért nem a termelők, a hozzáértők, a szakmát ismerők véleményére hallgatnak. A Tojásszövetség ezt a helyzetet tényként fogadja el, nem akar véleményt mondani előre, se pro, se kontra.
Ám ha a realitásokat nézzük, a tények önmagukért beszélnek. Magyarországon a tojás-önellátottsági szintünk 75 százalékos, ami döntően a ketreces tartásból származik. Ha át kell állni az alternatív termelésre, akkor az a jelenlegi kapacitásaink mellett árualap-csökkenéshez vezet, ami azért gond, mert néhány kiemelkedő időszakban, mint húsvétkor és karácsonykor, akár 40 százalékkal is növekedhet a tojás iránti igény. Ha csak azokat az időszakokat vizsgálnánk, amelyek a két ünnepen kívül esnek, akkor nyugodtan kijelenthetnénk, hogy Magyarország ilyenkor tojásból teljesen önellátó, a hiány oka az ünnepi túlkereslet. Aki tehát technológiai változtatást akar, annak bizonyos szakmai dolgokat át kell látnia.
Jelenleg a piacon a mélyalmos tojás kb. 30 százalékkal drágább, mint a ketreces, darabonként tehát 110-120 forint közt váltakozik. Ez az árkülönbség a szakemberek szerint nem a valóságot tükrözi, hanem annál kisebb, ezért ezzel számolni hiba volna. A ketreces tartáshoz viszonyítva épületből, istállóból biztos, hogy sokkal több kell, ha mélyalmos tartást vezetünk be, s a növekedés nem egyszerűen lineáris, hanem nagymértékű.
Ha mégis oda jutunk, hogy a ketreces tartásból származó tojás immár nem felel meg, akkor azon is el kell gondolkozni, hogy a mélyalmos termelésből származó tojásra mondhatjuk-e tovább is, hogy a tojás olcsó? A hatékonyság vajon figyelmen kívül hagyható-e, még úgy is, ha ma mindenki erre fókuszál? És akkor mire kell koncentrálni, érzelmi, etikai tényezőkre?
