Fontos azonban, hogy a mikroorganizmusokat tartalmazó készítmények kijuttatásához lehetőség szerint ne használjunk vezetékes vizet, mert az abban lévő klór lecsökkenti az élő baktériumok számát, rontva ezzel a hatásfokot. A készítményeket a kijuttatás után a lehető leghamarabb be kell dolgozni a talajba, mert a nap UV-B sugárzása szintén elpusztítja őket.
Az őszi talajművelés és tápanyag-utánpótlás tervezésekor tehát a gazdálkodónak mérlegelnie kell, hogy kizárólag a rövid távú hozambiztonságot tartja szem előtt, vagy a hosszú távú fenntarthatóság mellett is állást foglal.
Sőt, néha nem várt „mellékhatásai” is vannak, például a talajszerkezet javulásával bekövetkező üzemanyag-megtakarítás, ahogy erre nem egy példát láthatunk. Ez persze nem egy év alatt történik meg, viszont következetes használat esetén, néhány szezon elteltével lehet rá számítani, persze a talajok kötöttségétől függő mértékben. Egy átmeneti stratégia – például a csökkentett művelés és a takarónövények kombinációja – már önmagában is jelentős előrelépést hozhat a fenntarthatóbb gazdálkodás irányába.
Sok esetben nem egyszerű az átállás, de szerencsére nem is kell egyszerre mindent átalakítani, van lehetőség a fokozatosság elve mentén haladni. Több megoldást is választhatunk, kinek-kinek lehetőségei és elképzelései szerint. Talajbaktériumok használata, a géppark változtatása, talajtakaró növények vetése külön-külön is nagy lépés a hosszú távon fenntartható, mégis jövedelmező növénytermesztési gyakorlat felé.
Hagyományos vagy regeneratív?
Amíg a hagyományos rendszer szántást alkalmaz, a regeneratív gyakorlat a minimális művelést részesíti előnyben, a fedetlenül hagyott, télen erózióra hajlamos felszín helyett pedig takarónövényekkel és mulccsal védi a talajt. A hagyományos módszer esetében nagyobb a szervesanyag-veszteség, míg a regeneratív szemlélet humuszképzésre törekszik. A műtrágyák dominanciája helyett a regeneratív módszer szerves és biológiai alapokra épít, ezáltal csökkentve a talajok szerkezetének folyamatos leromlását. A hagyományos művelés biztosabb és kiszámíthatóbb rövid távú eredményt nyújt, ugyanakkor a regeneratív módszer a jövedelmezőség mellett a talajmegőrzésre, a vízháztartás javítására és a szerves anyagok megkötésére is fókuszál.
Gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy a regeneratív technikák alkalmazásával a talaj vízmegtartó képessége javul, csökken a műtrágya-felhasználás és mérséklődnek a szélsőséges időjárásból fakadó károk. Sok gazda beszámol azokról a tapasztalatokról, hogy a takarónövényekkel borított parcella kevésbé szenved a szárazságtól, illetve a hirtelen lezúduló eső sem okoz akkora kárt, mint a hagyományos módon művelt földeken.
