A felső vízgyűjtőkön hiába várt csapadék, valamint a hiányzó hótakaró miatt 2025 tavaszán a Duna és a Tisza vízszintje soha nem látott mélypontra süllyedt. A Tiszán március elején -257 centiméteres vízállást mértek Szolnoknál, ami július elejére elérte a -292 centimétert.
Ezzel párhuzamosan Budapesten a Duna vize alól mindkét mérési alkalom időpontjában előbukkant az Ínség-szikla. A hőmérséklet eközben szintén elérte az eddig mért melegrekordok szintjét, így az intenzív párolgás is tetézte a helyzetet. A jelenleg is égető téma ügyében Olajosné Lakatos Boglárkát, az Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kar Víz és Környezetpolitikai Tanszékének doktorjelöltje.
Mint azt a doktorandusz elmondta, politikusok, üzletemberek, valamint kutatók gyűlnek össze évről évre a svájci Davosban, hogy megvitassák a legjelentősebb, globális kockázati tényezőket. Jelentéseikben rangsorolják a legveszélyesebb és legvalószínűbb kockázatokat, amelyek ranglistájából az „éghajlatváltozásból eredő extrém időjárási jelenségek” valamint a „klímaakciók kudarca” nevű rizikófaktorok kerültek a lista legtetejére – így volt ez már 2021-ben és 2022-ben is.
Két irány lehetséges
A kibocsátás-csökkentés, vagy a mitigáció, melyre az utóbbi években nagy hangsúlyt fektettek a karbonsemlegességi célkitűzések megfogalmazásával, valamint azok egy részének gyakorlatba történő bevezetésével, nem teljesültek.
Helyette jelentősebbé vált a fosszilis energiafelhasználás, ami a szén-dioxid-kibocsátás tetemes részét okozza – magyarázza a szakértő. Erre utal többek között a Világgazdasági Fórum jelentéseiben szereplő „klímaakciók kudarca” nevű kockázat, ami rövidítése azoknak a kormányprogramoknak, amelyek nem értek célt az éghajlatváltozás területén.
Minthogy a kibocsátók szabályozása nem bizonyult könnyen és gyorsan kivitelezhető feladatnak, az utóbbi években a másik irány is előtérbe kerülhetett: az alkalmazkodás. A régmúlt földtörténeti korokban is jellemző változó éghajlathoz, az életkörülmények fokozatos átalakulásához való alkalmazkodás is a fajok evolúciós törzsfejlődésében valósult meg. A hirtelen bekövetkező változásokra kihalással, esetleg elvándorlással reagáltak az élőlények.
