0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. december 7.

Alkalmazkodás a megváltozott éghajlathoz – visszatartani a vizet, megőrizni a jövőt

A magyar mezőgazdaságban 2025 nyár végéig több mint 100 milliárdos kár keletkezett az aszály miatt. Szeptember elején a Homokhátságon még mindig rendkívüli és erős aszályt jelez a vízügy aszálymonitoring-hálózata.

Boglárka szerint az éghajlat változása alapvetően a megnövekedett globális átlaghőmérséklet következtében felgyorsult hidrológiai ciklusból eredő extrém időjárási jelenségekben mutatkozik meg. Tehát az éghajlatváltozás leginkább (80%) a vizeken keresztül nyilvánul meg.

Az Egyesült Államokban erdőtüzek, szélviharok, Grönlandon a jégtakaró csökkenése, Dániában a tengerszint emelkedése fenyeget, a Kárpát-medencében árvizek, aszályok, belvíz, valamint a villámárvíz észlelhető legtöbbször. A mezőgazdasági ágazatban a mitigáció alatt nagyrészt kevesebb növényvédő és gyomirtó szert, műtrágyát és üvegházhatásúgáz-kibocsátást értünk, alkalmazkodáson pedig legfőképp a vízmegtartást.

Illusztráció, a Duna ártere (Pixabay)

A folyók munkája

Magyarország területének megközelítőleg fele mezőgazdasági művelés alatt áll – ennek 80 százaléka szántó besorolású. Itt van tehát a kritikus átfedés, latolgatja a kutató. A korábban megközelítőleg 100 évente beköszöntő árvizes és száraz időszakok napjainkban átlagosan 5-7 évente térnek vissza, az utóbbi években pedig jelenlétük állandósult, mértékük egyre súlyosabb.

Az extrém környezeti események legnagyobb hányada – mint az aszály – az Alföldön jelentkezik, ahol az élelmiszer-, takarmány-előállításunk és exporttermelésünk nagy része zajlik. Ezen a nagytájon az évi átlagos csapadék 300-500 milliméter között volt mindig is. A hiányzó csapadékot sokáig a Tisza szállította oda. Télen és tavasszal áradt, hogy feltöltse a tájat és a talajt vízzel a vegetációs időszak előtt, tápanyagban dús hordalékával pedig feltöltötte a talajt.

Ilyen körülmények között gazdálkodhattak fokgazdálkodók – várták a vizet és tovább marasztalták a folyót a tájban.

Később a gátak közé rekesztett folyó árterét szántóvá keresztelték, és e tájban károsnak ítélték a víz ilyen mértékű jelenlétét. Pedig a folyó csak a dolgát végezte volna.

Illusztráció, Dunaártér Thomas , Pixabay

Túlszabályozás

A túlzott folyószabályozás következtében nem marad víz a tájban. A folyók kimélyített medrét a víz tovább mélyíti a kiegyenesített és ennek következtében felgyorsult vízfolyású csatornákon, mely a talajvíz szintjére is kedvezőtlen hatást gyakorol.  A felszíni és felszín alatti vízkészletek pótlása kizárólag a csapadék beszivárgásából és a folyók hozamából lehetséges. Ha nincs hó, nincs hóolvadás, így folyók hozama logikusan csökken.

E tényezők mellett az árvízvédelem szerepe jelentős marad a megváltozott ütemű árhullámok miatt, magyarázza a szakember.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Magazin ajánló: