A korábbi természetes vízjáráson, valamint főleg állattartáson alapuló mezőgazdaság átalakítását követően a szántó művelési területek többsége csak jelentős költségek árán képes hasznosítani a térben, időben és mennyiségben is heterogén eloszlású csapadékot, miközben a magas hőmérsékleti viszonyok folytán kialakuló hőstressz is sújtja a vegetációt, a talajt. A víz légköri jelenléte vagy hiánya tehát rendkívül kritikus. Ugrásszerűen megnőtt azoknak az állandó vízként nyilvántartott folyóknak, ereknek, patakoknak a száma, amelyek évente legalább egyszer kiszáradnak.

Vízigény

A vegetációs időszakban a legkisebb folyók és felszíni víztestek vízkészlete csökken, jóllehet a vízigény ilyenkor a legnagyobb. A téli időszakban érkező csapadék tározása tehát különösen fontossá válik, mivel a talajvíz is csak így jut utánpótláshoz, és így pufferközegként képes javítani a vízháztartást hosszabb távon is, mivel ilyenkor csekélyebb a párolgás. A kutató szerint az utóbbi években enyhe növekedést mutat a csapadék mennyisége, de ez korántsem jelenti azt, hogy nincs probléma.

A lehullott összmennyiség kismértékű növekedésével szemben a csapadékos napok száma csökken, így az eloszlás egyre egyenetlenebbé válik. Különböző modelleredmények szerint a júniustól szeptemberig tartó nyári időszakban a vízhozamok jelentős csökkenést mutatnak: akár 10-30-50 százalékosat is. Ugyanakkor a téli időszakban, ezek az előrejelzések 5-10-15-20 százalékos emelkedést mutathatnak.

Régi-új irányok

A hagyományos gyakorlat szerint a vízügy a folyómedrekben és csatornákban tartalékol vizet, felkészülve az aszályos időszakokra. Ez egy klasszikus, azonban nem teljesen hatékony megoldás. Nem csak a párolgás és az elszivárgás jelentős, de nem is lehet elégséges mennyiségű vizet raktározni – ezt a 2022-es év aszálykatasztrófája is bebizonyította.

Mint azt Boglárka is állítja, a víznek hely kell, ami az eddigi ,,vizet elvezető” gyakorlatnak épp az ellenkezőjét kívánja mind állami, mind pedig egyéni döntések szintjén. A víznek a domborzat ad helyet a tájban, a gazda adja a helyét a talajban.

A víz és a folyók visszavezetése a tájba a megoldás irányába terelheti a talajegészség-központú, a fenntartható, víztudatos és értékalapú mezőgazdasági víziókat. Ennek érdekében a döntéshozói szint is inkább partnereket keres, például a Vizet a tájba! program segítségével, amelyet a vízügy hirdetett meg, bátran alkalmazva az alulról építkező kezdeményezések sikereit.