Más, hasonlóan aszálykockázati besorolás alatt álló európai országok közül komoly versenyelőnyre tehet szert az, amely felismeri a megelőzés költséghatékonyságát a kártérítéssel vagy kárenyhítéssel szemben.  Igaz ez az árvíz és még inkább az aszálykárra is.

A vízhiányhoz és víztöbblet érkezéséhez történő alkalmazkodásnak számos előnye és lehetősége van. Legfontosabb – kifejezetten környezeti és ökológiai – hozadéka, hogy csökkenti az árvizek és aszályok kockázatát a lehulló csapadék helyben tartásával, valamint mérsékli a szélsőséges vízháztartási helyzetek okozta kedvezőtlen körülmények kialakulásának valószínűségét, mondja a szakértő.

Javítja a talajvíz utánpótlását, különösen mély fekvésű területeken, ahol természetes módon gyűlik össze a víz. Helyreállítja a természetes vízbeszivárgást, ami hosszú távon javítja a talajvízkészleteket.

Az előrelátó, előre gondolkodó gazdák számos módszerrel csökkenthetik az éghajlati sérülékenységüket. A víz helyben tartásával és hasznosításával növelhetik a talaj nedvességét, a szervesanyag-tartalomra fókuszálva pedig fokozzák annak ellenálló képességét.

A talaj takarásával csökkenthető az erózió mértéke, és a talajnedvesség elpárolgását különösen takarónövények, vetésforgó és forgatás nélküli talajművelés alkalmazásával lehet visszaszorítani. Ez javítja a vízhasznosítást és csökkenti a vízveszteséget, ezáltal fenntarthatóbbá teszi a mezőgazdasági termelést, továbbá csökkenti az öntözési költségeket és a terménykiesést.

A természetalapú megoldások költséghatékonyabbak, kis területen is alkalmazhatók, stabilabb termelési környezetet teremtenek a klímaváltozás hatásai közepette. Egyre több támogatási lehetőség áll rendelkezésre, amelyek ösztönzik a gazdálkodókat a vízmegtartó intézkedések bevezetésére.