Az I.világégés hatására a pénzügyi források elapadtak, az állatok nagy részét a hadsereg szolgálatába bocsájtották, a populáció pedig drasztikusan megfogyatkozott. Miután Észak- és Dél-Tirolt kettészakították, a mének nagyobb része az osztrák területeken maradt, míg a tenyészkancák Olaszországban leltek otthonra. A szigorú tenyésztési fegyelem azonban a kedvezőtlen körülmények ellenére is gyors előrehaladást eredményezett.

1921-ben megalapították az első Észak–Tiroli Haflingi Lótenyésztő Szövetkezetet (I. Nordtiroler Haflinger Pferdezuchtgenossenschaft), Zamsban. Néhány évvel később már száz regisztrált tenyészkancával rendelkeztek: őket nevezték OHAST-nak (Original Haflingerstuten), azaz „eredeti haflingi kancáknak”.

Dr. Karl Thurnernek köszönhetően 1931-ben megjelent Ausztriában az első kancatörzskönyv, amelyet rövidesen kiegészített a mének genealógiai vonalaival. Mai napig őt tartják a fajta újjáépítőjének. 1947 és 1961 között olyan mértékű és minőségű tenyésztés valósult meg, hogy a haflingi kisló kiléphetett a nemzetközi porondra – elsőként Bajorországot hódította meg, majd fokozatosan egész Európát. Otto Schweisgut elnökségével 1976-ban létrejött a Haflingi Világszövetség (der Welt Haflingervereinigung), a fajta első globális esernyőszervezeteként.

Babicsek József lovak iránti érdeklődése gyermekkorában, a nagyapja révén alakult ki: Solymáron, a saját udvarban tartott munkalovak körül mindig elkélt a segítség. Felnőttként először nóniuszokkal foglalkozott, majd az 1990-es évek elején fordult figyelme a haflingik felé. Leányváron végzett kiemelkedő szakmai munkájának hála, az ország meghatározó, nagy tiszteletnek és megbecsültségnek örvendő tenyésztőjévé lépett elő. Telephelyén zajlott le hazánk első haflingi tenyészszemléje – 25 kanca részvételével:

A szakember elismerően nyilatkozott a magyar állományról sőt, saját kiadású nemzetközi szaklapjában, a Haflinger Pferde-ben hírt is adott a látogatásáról. Ezt követően még három alkalommal adott helyet a Komárom-Esztergom vármegyei birtok hivatalos felvezetésnek, egyöntetűen jó eredményekkel.

Érdekesség, hogy a családjukban az utánpótlás rendszerint két generációnkként érkezik: ahogyan édesapja, úgy a fia sem mutatott soha különösebb affinitást az ágazat irányt, ám unokája, a jelenleg tizenkét éves Babicsek Dorina – aki nem csak jó lovas, hanem felelősségteljes, szorgalmas, figyelmes és törődő az állataival – már most óriási potenciált mutat arra, hogy egy napon átvegye a stafétát és a papája nyomdokaiba lépjen.