Talán nincs még egy olyan madárfaj (a darvakon kívül), amelyiknek annyira látványos és hangos lenne a vonulása, mint a vadludaknak. Ezek a nagy testű vándormadarak Skandináviából, a szibériai tundráról, Lengyelország északi részéről, Izlandról, Grönland déli területeiről érkeznek hozzánk.

Akkor indulnak neki hosszú, akár hétezer kilométert meghaladó vándorútjukra, amikor a fészkelőhelyük környékén lévő vizek befagynak. Ha itthon keményre fordul a tél, a csapatok innen is továbbállnak, és még délebbi országok felé veszik az irányt, enyhe teleken azonban végig nálunk maradnak. Cikkünkben nem a nagy számban megjelenő, vadászható vadlibafajokat mutatjuk be, hanem a hatalmas nagylilik-csapatokhoz kisebb számban hozzáverődő, védett vagy fokozottan védett fajokat.

Kis lilik (Anser erythropus): kisszámú őszi és tavaszi átvonuló Magyarországon. A XX. század elején még viszonylag gyakori volt, de az 1940-es években állománya gyakorlatilag összeomlott, azóta csak kisebb csapatai jelennek meg hazánkban, elsősorban a Hortobágyon. Ezek az egyedek Skandináviából érkeznek hozzánk.

Vörös ásólúd (Tadorna ferruginea): Magyarországon ritka kóborló. A hozzánk közeli természetes költőállományok az élőhelyátalakítások miatt nagyon megcsappantak. A nálunk megfigyelt egyedek jelentős része valószínűleg madárparkokból megszökött egyed, vagy ilyen elvadult állományból származik. Szikes tavakon, árasztásokon, halastavakon lehet leggyakrabban megfigyelni. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.