A füljelzőn túl: stabil azonosítás fülvénák alapján
A Carnegie Mellon University Africa kutatói olyan megoldást dolgoztak ki, amely a sertések fülkagylójában futó vénák egyedi mintázatát használja az állatok azonosítására.
A módszer lényege, hogy ez a vénahálózat minden egyednél eltérő, és életük során alig változik, így a korábban alkalmazott füljelzők vagy mikrochipek helyett egy nem invazív, digitális „ujjlenyomatként” szolgál. A kutatás 20 keverékfajtájú sertés (Landrace×Pietrain és Duroc×Pietrain) összesen 800 fülképét elemezte.
Forrás: Freepik
Az okostelefonnal és egyszerű fényforrással készült felvételeket egy többlépcsős algoritmus dolgozta fel: a képek kontrasztjának javítása, élek kiemelése és adaptív küszöbölése után a rendszer az érhálózat „csontvázát” rajzolta meg, majd ebből egy 68 dimenziós jellemzővektort hozott létre. Ezt a vektort egy gépi tanulási modell (SVM) használta az egyedek azonosítására.Az eljárás 98,12%-os pontosságot és mindössze 8,3 másodperces feldolgozási időt ért el – vagyis valós idejű alkalmazásra is alkalmasnak bizonyult.
A megközelítés a biometrikus azonosítást a digitális precíziós állattartás eszköztárába emeli, csökkentve az elveszett füljelzőkből és téves adminisztrációból fakadó hibákat.
Arcfelismerés a disznóólban
A kínai kutatócsoportok sem maradnak le a digitális azonosítási versenyben. A Animals folyóirat októberi lapszáma beszámolt egy Vision Transformer (ViT) alapú rendszerről, amely sertések arcát képes felismerni, még nyílt-készletű („open-set”) környezetben is – vagyis új, eddig nem látott egyedek esetén is.
A ViT-modellt egy kettős veszteségfüggvénnyel (Sub-center ArcFace és Center Loss) tanították, ami lehetővé tette, hogy a rendszer egyszerre különböztesse meg megbízhatóan az ismert egyedeket, és felismerje, ha egy új állat kerül a látóterébe. A pontosság meghaladta a 97 százalékot, miközben a modell kifejezetten erőforrás-takarékosnak bizonyult, így mobil- és edge-eszközökön is zökkenőmentesen működtethető.
Az arcfelismerés egyik legnagyobb előnye, hogy sem külön megvilágítást, sem fizikai érintkezést nem igényel, így különösen jól alkalmazható nagyüzemi istállókban, ahol a kamerarendszerek már most is működnek a viselkedésfigyelés részeként.
