Szerző:
Tóth Tibor
Gabonakutató Nonprofit Kft. ügyvezető-igazgatója

A globális kihívások – háború, klímaváltozás, piaci koncentráció – egyre inkább ráirányítják a figyelmet arra, hogy mit jelent egy ország számára a vetőmag-önrendelkezés. A vetőmag tehát nem egyszerű áru, hanem nemzeti erőforrás, amelynek védelme, fejlesztése és piaci megerősítése közös felelősségünk.

Magyarország kiváló adottságokkal rendelkezik a vetőmag-előállítás területén. A korábbi évtizedekben a világ élvonalába tartoztunk, és ma is olyan tudás, infrastruktúra és genetikai alap a miénk, amelyre jövőt lehet építeni. A globális piac változásai azonban új helyzetet teremtettek: az export és import korábbi szerkezete átalakult, ezzel párhuzamosan gyengült a magyar tulajdonú nemesítés gazdasági súlya.

A magyar gazdák évente mintegy 200 milliárd forintot költenek vetőmagra, de ennek túlnyomó része külföldi tulajdonú vállalatoknál realizálódik.

Ez nem probléma önmagában – a nemzetközi együttműködés természetes része az agrárgazdaságnak –, ugyanakkor fontos, hogy a hazai genetikai érték és tudás is megfelelően érvényesüljön ebben a rendszerben.

Erős tudásbázis, széttagolt szerkezet

A magyar genetikai örökség rendkívül gazdag, mégis széttagolt. Ma a nemesítés szellemi központjai néhány meghatározó hazai intézménynél és vállalatnál összpontosulnak – köztük a MATE-hoz tartozó ZKI Zrt.-nél, a Gabonakutató Nonprofit Kft.-nél, a MATE Agrárcsoport burgonyakutatási programjánál, valamint a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpontnál, vagy éppen a magánkézben működő Pannon Genetic és Kruppa-Mag cégeknél.

A múltban elért kiemelkedő eredmények – mint a magyar búza-, kukorica- és árpafajták nemzetközi sikerei – bizonyítják, hogy van mire építeni. A kihívás ma az, hogyan tudjuk mindezt a 21. századi piac igényeihez igazítani.

A cél nem a verseny kizárása, hanem annak új, együttműködésen alapuló formája, a magyar nemesítői szellemi háttér összerendezése. A javasolt irány másik fontos eleme lehet egy Nemzeti Vetőmag Kereskedelmi Vállalat létrehozása, amely közös arculattal és koordinált stratégiával képviselné a magyar nemesítést a belföldi és külpiacokon.

A nemesítő-intézetek megőriznék szakmai önállóságukat, ugyanakkor egy egységes piaci szervezet erősítené az értékesítést, a marketinget és az exportfejlesztést. Ez természetesen nem a külföldi tulajdonú cégekkel való szembenállás, hanem a partnerségben való erősödés útja: olyan modell, amelyben a magyar genetika saját neve alatt, versenyképesen jelenik meg itthon és külföldön.