Szerző:
Marázi Judit
HR-szakértő, szervezetfejlesztési szaktanácsadó
Nem lehet csak jogi és adózási oldalról megközelíteni. A vállalkozás átadása, elengedése, így az elválás egy gyászfolyamatot eredményez, ezért nagyon fontos, hogy évekkel az átadás előtt már egyeztessenek a családtagok, milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy az átadás minél zökkenőmentesebb legyen.
Erre a folyamatra alkalmazzák a Családi Alkotmány rendszerét, ami nem más mint egy családi közmegegyezésen alapuló, szerződéses jellegű okirat, amely elengedhetetlen a működés folytonosságához. Pontosan rögzíteni kell, melyik családtag vagy kijelölt utód milyen ütemben, tehát mikor és milyen feladatokat vesz át, hogyan kap egyre nagyobb teret a cég működésében. Az elsőgenerációs családi vállalkozások értékrendje sok esetben egybevág az alapító személyének az értékrendjével, ami a cég stabilitását és működési biztonságát adja.
A módszer elemeinek kidolgozása során egy asztalhoz ül az utódlás során érintett család – és nem családtagok, akiket az alapító megjelöl, mint a témában érintettetek –, így biztosított a közmegegyezés. Ez egy megbeszélési folyamat, amely alatt javasolt egy külső moderátor, tanácsadó bevonása, mivel sok érzékeny témát kell érinteni ahhoz, hogy a kívánt cél teljesüljön. Külön „játékszabályokat” szükséges elfogadtatni a tagokkal. Ezek közül a legfontosabbak a nyílt, őszinte kommunikáció és a „nem egyetértés” kulturált kifejezése.
A résztvevők érzéseinek kifejezésére teret kell hagyni
A családfő esetleges elnyomó szerepét tompítani kell, és az „alárendelt” helyzetben lévő résztvevők érzéseinek kifejezésére teret kell hagyni. Ez a fórum határozza meg a család generációkon átívelő értékrendjét, szabályait, jogait, etikáját, a Családi Alkotmány kulcstényezőit, sőt adott esetben akár a társadalomban elfoglalt helyét is. Amennyiben részletesen és pontosan fogalmazzák meg a létrehozott dokumentumok sarokpontjait, úgy egy következő átörökítés esetén már gördülékenyebben és gyorsabban történhet meg az utódlás.
Az, hogy más lehetőségük, más céljuk, más működési modelljük is lehetett volna, sok esetben az utódok céghez kerülésekor derül ki. Ekkor fogalmazódik meg sok vállalkozóban az is – cégmérettől függetlenül –, hogy a vállalkozásból vállalattá vagy cégcsoporttá kellene alakulniuk.
Az átadónak tudnia kell, hogy mivel fognak telni a „nyugdíjas napok”, fel kell éleszteni a régi hobbikat, meg kell tervezni, mivel fogja kitölteni azt az űrt, amit eddig a munka adott. Mert az bizony nem járja, hogy az átadást követően is bejár a munkahelyre, és ott kritikát fogalmaz meg az új működéssel kapcsolatosan, főleg, ha nem kérik a véleményét. Az sem előnyös, ha továbbra is irányítja a munkavállalókat, mert a függőségük lehet, hogy személyéhez erősebb, mint a fiatalokhoz.
Az átvevő bizalmat vár az átadótól, de neki ezért cserébe tisztelet kell mutatni az átadó irányába, és nem szabad a „fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket”. Átmenetnek kell lennie az átadásban, lassú változtatásokat lehet csak eszközölni. Minden esetben javasolt az alapító valamilyen szokását, szavajárását továbbvinni, hogy a munkavállalók érezzék a folytonosságot.
