„A vasutak, kisvasutak iránti érdeklődésem családi eredetű, néhai déd- és ükszüleim a királyi Magyarország békebeli vasútján szolgáltak Horvátország és Fiume környékén, míg a hobbiszintű érdeklődést édesapámtól örököltem. Ehhez már korán társult a fényképezés is. Képeim készítésénél soha nem azok művészi értéke vezérelt, sokkal inkább a dokumentálás. Az 1990-es években nem a vasút fénykorát éltük, a rendszerváltást követő hatalmas forgalomcsökkenés sok esetben a leépülés jegyeit hordozta, így az elsődleges szempont a múló pillanat megörökítése lett.

Mielőtt munkába álltam az erdőgazdaságnál, alkalmi programok szervezésével igyekeztem előmozdítani a kisvasút népszerűsítését. 2012-től így indultak el az ortástetői, majd mahócai vonatozások. A hatalmas népszerűségnek örvendő programoknak gyakran volt része a »fotóvonatozás« is, amikor a vasútfotózás szerelmesei a vonal szebbnél szebb pontjain megállva örökíthették meg a szerelvényt. A kép egy ilyen vonatozás alkalmával készült 2013-ban az Ortástető alatti rengetegben. A színpompás őszi erdő díszletei között kanyargó kisvonat képe szerintem nagyszerűen tükrözi a vadregényes szárnyvonal hangulatát.”