A szilvásváradi Szalajka-völgy az ország egyik legkedveltebb kirándulóhelye, a Bükki Nemzeti Park egyik legféltettebb természeti kincse. Évente turisták százezrei keresik fel a vadregényes tájat, hogy megcsodálják a Fátyol-vízesést. A mésztufalépcsőkön alázúduló, fehér fátyolra emlékeztető víztömeg látványa elválaszthatatlanul összefonódott a völgy képével. Az utóbbi időben azonban szomorú jelenség tárul a kirándulók elé: a vízesés, és a Szalajka-patak felső szakasza kiszáradt, elnémult a megszokott csobogás, amely aggodalmat kelt a szakemberekben és a természetjárókban egyaránt.

A Fátyol-vízesés, amely a mészkőkiválás – a tetaráták – egyedülálló rendszerét építi, és hazánkban ilyen formájában páratlan, mostanra szinte teljesen víz nélkül maradt. A megszokottan bővizű karsztforrásból táplálkozó patak medrét jelenleg száraz falevelek és kövek borítják. A felső-tó vízszintje is jelentősen megcsappant, jelezve a helyzet súlyosságát.
Mi áll a kiszáradás hátterében?
A jelenség fő okát a tartós, csapadékszegény időjárásban kell keresnünk. Az elmúlt időszakban, különösen az őszi hónapokban, az ország nagy részén, így a Bükkben is, jelentős volt a csapadékhiány.
A nyár, és sok esetben a tavasz is, aszályosnak bizonyult. Bár helyenként esett eső, annak mennyisége és intenzitása nem volt elegendő ahhoz, hogy a talaj vízháztartását tartósan feltöltse.

A Szalajka-patakot tápláló karsztforrások a Bükk mészkőrétegeiben gyűlő vízből fakadnak. A csapadékvíz a mészkő repedésein keresztül szivárog be, táplálva az alatta lévő rendszert. Ha a felszínre érkező csapadék kevés, vagy a talaj olyan száraz, hogy szinte azonnal elnyeli azt, mielőtt a mélyebb rétegekbe jutna, a források vízhozama drasztikusan lecsökken.
A hegység karsztos jellege miatt a víz gyorsan áthalad a felszíni rétegeken, és a mélyben tárolódik. Ez a rendszer nagyon érzékeny a csapadékeloszlás változásaira, ha tartósan elmarad a kiadós eső, a források szintje gyorsan csökken.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a Facebook oldalán is beszámolt a jelenségről, azt remélik, hogy tartós, bőséges csapadék hatására javulni fog. „Bízunk benne, hogy a közelgő esők újra életre keltik a Fátyol-vízesést – a természet türelmes, és mindig képes megújulni.” – írják a posztban.
A klímaváltozás árnyéka
Bár a vízhiányos időszakok nem példa nélküliek a Szalajka-völgy történetében – a források csapadékszegény időkben korábban is képesek voltak hónapokra elapadni, a jelenség egyre gyakoribbá és súlyosabbá válása azonban a globális klímaváltozás tágabb kontextusába illeszkedik.
Ez a helyzet nem csak a Fátyol-vízesést fenyegeti, hanem a teljes magyar vízháztartást, a mezőgazdaságot és a természetes ökoszisztémákat is. A vízesés kiszáradása intő jel, amely rámutat arra, hogy a karsztforrások stabilitása kritikus fontosságú, és a vízzel való fenntartható gazdálkodás elengedhetetlen a jövőben.
A Szalajka-völgy továbbra is gyönyörű
A turistaforgalmat átmenetileg érinti a hiányzó vízesés látványa, de a Szalajka-völgy továbbra is gyönyörű, és az őszi színekben pompázó táj, a kisvasút, a pisztrángos tavak és a Szikla-forrás, amely lentebb még csörgedezik, továbbra is vonzzák a látogatókat.

A turisták és a helyi lakosság is a téli csapadékban reménykedik, amely – hó formájában lassan olvadva – ideális esetben feltölthetné a karsztrendszert.
A Fátyol-vízesés csendje arra figyelmeztet, hogy még a legstabilabbnak hitt természeti rendszereink is sebezhetőek, és az emberi tevékenységből fakadó klímaváltozás hatásai már Magyarország legszebb természeti kincseinél is érezhetővé válnak. Ez a szomorú látvány egyúttal cselekvésre is ösztönöz: a környezetvédelem és a vízgyűjtő területek megóvása a kulcsa annak, hogy a Szalajka-völgy ékköve a jövőben is teljes pompájában ragyogjon.
1001 kefe meséi – Magyar Mezőgazdaság
Erdészet a Bakony szívében – Magyar Mezőgazdaság




