Magyarországon a cékla nem tartozik a nagy felületen termesztett szántóföldi zöldségek közé. Az összes termőterülete jelenleg mintegy 350 hektár, de növekszik. Ebben szerepet játszhat, hogy egyre sokszínűbb fogyasztása beleillik az egészséges táplálkozásba.

Változatosabb felhasználás

A céklát hagyományosan savanyúságként fogyasztották, azaz hőkezeléssel vagy más módon tartósítva került a vevőkhöz. Az egészségtudatos étkezési szokások előtérbe kerülésével, illetve külföldi minták hatására azonban fogyasztása sokszínűbbé vált.

A piacokon, kiskereskedelemben kínált friss gumókat egyre változatosabban készítik el a vevők, akár a divatos air fryerben is sütik, és mind többen kiváltják vele a szénhidrátdús köreteket.

A vendéglátásban is bővül a céklakínálat, az éttermekben már kérhetünk céklalevest, célkasalátát, és többféle zöldségkeverékben is megtaláljuk. Amíg a friss cékla a kereskedőknél szezonális áru, ősztől tavaszig kapható, a feldolgozott termékek, mint a levek, chipsek, előfőzött, zsugorfóliázott gumók, félkész termékek egész évben részei a kínálatnak.

Öntözni kell a céklát is

Varga István, a szabadszállási Róna Szövetkezet kertészeti vezetője szerint a céklatermesztést döntően befolyásolja a növények fejlődésének korai időszaka. Kritikus elem a vetés, ami náluk 500-700 ezer szemmel történik, és az optimális tőszám beállítása, amelynek az egyik feltétele, hogy a választott fajtának monogerm legyen a vetőmagja.

Az öntözés a magok egyöntetű keléséhez, majd a növények vízigényének kielégítéséhez egyaránt nélkülözhetetlen a jelenlegi klimatikus viszonyok mellett. Trópusi napokon pedig hűsítő öntözésre is szükség van a fiatal növények egyenletes fejlődéséhez.