A terméskiesést az élelmiszerárak emelkedése és a termékek szűkülő elérhetősége kísérné. Bár néhány termelő profitálhatna a magasabb árakból, összességében a veszteségek jelentősen meghaladnák a nyereséget: A teljes gazdasági kár 2030-ban Európában mintegy 24 milliárd eurót tenne ki.
Világkereskedelmi eltolódások és több mint 34 milliárd eurós globális veszteség
A hatások azonban nem korlátozódnának Európára. A csökkenő európai hozamok és a növekvő árak jelentős változásokat idéznének elő a nemzetközi kereskedelemben. Az Európai Unió, amely jelenleg sok gyümölcs- és zöldségfaj nettó exportőre, nettó importőrré válna.
Ázsia, valamint Közép- és Dél-Amerika a megnövekedett európai kereslet mintegy 80%-át fedezni tudná, de a világ fogyasztói összességében magasabb árakkal szembesülnének, magyarázta a kutatócsoportot vezető Arndt Feuerbacher. Az alacsonyabb jövedelmű országok és háztartások különösen sérülékenyek lennének, mert jövedelmük nagyobb részét költik élelmiszerre.
A piaci alkalmazkodás ellenére Európa ellátási helyzete jelentősen romlana, hiszen a gyümölcsök, zöldségek és olajos magvak nemcsak gazdasági, hanem táplálkozás-élettani szempontból is döntő fontosságúak. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete szerint Európában már most is 58 millió ember él mérsékelt vagy súlyos élelmezésbizonytalanságban, főként Dél- és Kelet-Európában. A vadon élő beporzók eltűnésével ennek a számnak a csökkentése jóval nehezebbé válna, hívja fel a figyelmet a tanulmány.
Politikai ellentmondások
A kutatók egy figyelemre méltó ellentétre is rámutattak az ökológiai érintettség és a politikai álláspontok között: azok az országok, amelyeket a vadon élő beporzók esetleges eltűnése a legerősebben sújtana, jellemzően kisebb támogatást mutatnak az EU biodiverzitás-segítő szabályai (pl. a természet-helyreállítási rendelet vagy a növényvédő szerek fenntartható használatáról szóló rendelet) iránt.
„A vadon élő beporzók eltűnésének gazdasági vonzatai különösen jelentősek azokban az országokban, amelyek EU-képviselői többségükben ezen rendeletek ellen szavaztak” – mondja Feuerbacher professzor. „Ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy ezek az országok gazdaságilag erősebben függnek a mezőgazdaságtól, ami az európai parlamenti képviselőik szavazási magatartását is befolyásolhatja. Ezt érdemes lenne jobban feltárni”, véli.
Nem helyettesíthetők, muszáj védeni az élőhelyüket
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a vadon élő beporzók nem helyettesíthetők teljes mértékben házi méhekkel vagy technológiai megoldásokkal; élőhelyeik védelme ezért sürgető feladat.
„Ha Európa az említett 24 milliárd eurónak akár csak egy részét a biodiverzitást támogató mezőgazdaságra, virágzó sávok, sövények és extenzíven művelt területek támogatására fordítaná évente, akkor a rovarok pusztulásának hatásai jelentősen enyhíthetők vagy akár visszafordíthatók lennének – így hosszú távon a hozamok és az élelmezésbiztonság is megőrizhető lenne” – idézte a fruchthandel.de portál cikke a kutatást vezető Arnd Feuerbacher professzort.
A rovarpusztulás nemcsak városi probléma, az érintetlen vadonban is nagy a baj
