0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. november 16.

Patanyomon X.rész: Nóniusz

Sorozatunk 10. részében ismét egy mezőhegyesi fajta történetét követjük nyomon, bemutatva, miként alakult át a tüzérségi szolgálatban használt katonalóból ígéretes, modern sportlóvá.

Több nyilatkozatában kiemelte, hogy szeretné a mai tudásával és tapasztalati hátterével kipróbálni azt az összeállítást, amivel a 2000-es évek elején, a kezdetekkor dolgozott.

Azóta a szelekciós szempontok jelentősen megváltoztak, idomulva a sport élvonalának modernkori követelményeihez: finomabb, sportosabb testalkatú lett a fajta.

Fotó: illusztráció | Forrás: MMG archív

Anya, lánya, nagymamája

A mezőhegyesi fogatot kizárólag csak kancák alkotják, aminek a hátterében az az elv áll, miszerint a különböző módokon és szinteken való kipróbálás, valamint a tudatos genetikai értékek, tradíciók megőrzését szem előtt tartó, ugyanakkor jövőbe tekintő tenyésztői munka nem válaszhatók el egymástól, hiszen e területek kölcsönösen felhajtóerőt gyakorolnak egymásra.

A perspektíva az, hogy minél több olyan lovat szeretnének fedeztetni, amelyek az imént felsorolt szempontoknak egyidejűleg megfelelnek, hiszen így nagyobb valószínűséggel jöhetnek világra ígéretes utódok.

A módszerben rejlő potenciált példázza, hogy Krizsán Sándor – az 1980-as évek közepén, a FEI világranglistáján a legjobb húsz összeállítás között szereplő – fogatának tartalék lova az a 138 Mezőhegyes-29 Dorisz volt, akinek az anyját, Jelmezt Szentmihályi Ferenc hajtotta. Dorisz lánya, 214 Nonius XXII-14 Dízel és unokája, 266 Nonius XXXII-128 Aranyos 1999-ben a kecskeméti kettesfogathajtó-világbajnokságon Szegedi Gábor fogatában álltak rajthoz.

Fotó: illusztráció | Forrás: MMG archív

Összefoglalva fogalmazhatunk úgy is, hogy az aranytojást tojó tyúk – esetünkben ló – sokkal előbb sejlik ki társai közül éles helyzetben, mint az udvarban ácsorogva.

A hosszú éveken keresztül kettesfogathajtásban induló, majd 2018-tól versenykarrierjét a „királyi kategóriában”, a négyes fogatok mezőnyében folytató Papp János és csapata az elmúlt bő két évtizedben szisztematikusan, lépésről lépésre haladtak előre. A ranglétrát végig járva mindig az aktuálisnál egy kategóriával magasabb szinthez igazították a tenyésztési párosításokat, valamint a kettes- és négyesfogatok összeállítását, törekedve arra, hogy a nóniuszt a lehető legmagasabb szinten mutassák be.

Regionális, majd országos megmérettetésekről fokozatosan eljutottak a nemzetközi mezőnybe, jelenleg pedig az a cél, hogy minél jobban felzárkózzanak az élbolyhoz.

János a fogat fő erősségeit az egységes, látványos megjelenésben és a fejlett mozgáskultúrában – különös figyelemmel a szinkronban történő, jó minőségű, magas pontszámokat érő lépésre –, illetve az együttműködő-készségben, idegrendszeri stabilitásban látja.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu/ Kistermelők Lapja

Magazin ajánló: