Egy jó akváriumfotóhoz azonban speciális tudásra van szükség, ezért beiratkozott egy fotós tanfolyamra, ahol megismerkedett a természetfotózással. Gemenc egyes területein, gyakorlati oktatás keretében, el tudta sajátítani a műfaj minden csínját-bínját. Ott szeretett bele igazán ebbe a tevékenységbe. Szenvedélyes fotográfusként így emlékszik vissza arra, hogyan változott meg látásmódja:

Azelőtt százszor elmentem egy klassz pillanat mellett, viszont amióta fotózom, sokkal több rezdülés megérint.” Lászlót sokféle téma érdekli. Tájképeket vagy madarakat ugyanolyan szívesen fotóz, de azért szívéhez legközelebb Gemenc miatt a nagyvad fotózása áll. Igazi specialista! Minderről így fogalmaz: „Az egyik legszebb dolog egy egész éven át nyomon követni az életüket, viselkedésüket, vagy éppen az agancsok fejlődését. Hihetetlen élmény akár több éven át figyelemmel kísérni egy-egy szép bikát.”

László a kép történetét így foglalta össze: „Hagyomány nálam az újévi fotózás szilveszter után. Így tettem idén is. Csípős hideg volt a reggel, szarvasokat vártam a tisztásra. Kis idő elteltével mozgásra lettem figyelmes. Messze volt még az állat, a vadföld túlsó végén. A fényképezőgép keresőjébe nézve láttam, hogy ez bizony egy aranysakál. Nagyon megörültem neki, mert elképesztően óvatos ragadozó. Nappal nem is nagyon mozognak, csak szerencsével találkozhatunk velük. Látszott rajta, hogy élelmet keres, mert végigpásztázta a területet. Közeledni nem igazán akart felém, így cselhez folyamodtam.

Akkor már feltűnt neki az álcaruha kontrasztja, és legendás bizalmatlansága felülkerekedett a kíváncsiságán. Egy remek sorozatfotó után még visszafordult, majd beváltott az erdő sűrűjébe.”