Ugyanakkor a technológiára való erős ráutaltság új, eddig kevéssé feltárt kockázatokat is jelent. A nyakörvek működése GPS-jelre, mobilhálózatra és akkumulátorra épül, így a hegyvidéki vagy gyenge lefedettségű területeken előfordulhatnak kimaradások.
Ez is hozzájárul ahhoz, hogy több ország – például Németország és Ausztria – továbbra is óvatosan közelít a rendszer széles körű engedélyezéséhez.
A gazdák visszajelzései vegyesek: vannak, akik teljesen átálltak a virtuális határokra, míg mások inkább kiegészítő eszközként használják, különösen nehezen bekeríthető területek – mocsarak, bozótosok, meredek domboldalak – legeltetéséhez.
Magyar és uniós lehetőségek: merre tovább a digitális legeltetésben?
Magyarországon a virtuális karámrendszereket a jogszabályok egyelőre nem nevesítik külön, így használatuk a mezőgazdasági haszonállatokra vonatkozó általános tartási és állatjólléti előírásoknak kell, hogy megfeleljen.
A Hortobágyon vagy a Duna–Tisza közi területeken például számos olyan kiterjedt élőhely található, ahol a fizikai kerítések kiépítése költséges, nehezen megvalósítható, vagy természetvédelmi okokból nem is kívánatos.
Az Európai Unióban is új lendületet adhat a technológia terjedésének, hogy a közös agrárpolitika (KAP) egyre nagyobb hangsúlyt helyez a biodiverzitás megőrzésére, a legelőterületek fenntartására és az okostechnológiák alkalmazásának ösztönzésére.
A virtuális kerítések jól illeszkednek ezekhez a célokhoz: rugalmasabb területkezelést tesznek lehetővé, miközben mérsékelhetik a munkaerőigényt és a fizikai karbantartás költségeit.
A magyar állattartók számára külön előnyt jelenthet, hogy a rendszer részletes állatmozgás-adatokat gyűjt: legelési intenzitás, útvonalak, pihenőidők – ezek mind segítik a célzott takarmányozási és állategészségügyi döntéseket.
Közelebb a fenntartható legeltetéshez – de nem helyettesít mindent
A szakértők szerint a virtuális kerítés hosszú távon sem váltja ki teljesen a fizikai karámokat.
A technológia legnagyobb előnye, hogy olyan legelőket is bevonhat a gazdálkodásba, amelyek eddig gazdasági vagy műszaki okokból kihasználatlanok voltak. Ez nemcsak a gazdák munkáját könnyíti meg, hanem a természetvédelmi célok teljesülését is támogatja, hiszen a mozaikos, változatos legeltetés a gyepterületek biodiverzitásának egyik kulcsa.
