Hazai adatgyűjtés

Az előadásban ismertetett vizsgálat 10-12 közepes és nagyüzemi tejgazdaság adataira épült. A retrospektív elemzés az első laktációs üszők teljesítményét vizsgálta: a napi és az összes tejhozamot, a szaporodásbiológiai mutatókat (elléskori életkor, szervizidő, első termékenyülés aránya), valamint a kikerülési arányokat. Az eredmények alátámasztják a nemzetközi tapasztalatokat. Az első laktáció tejhozama irodalmi adatok szerint átlagosan mintegy 15 százalékkal marad el a második laktációétól, és ez a különbség a vizsgált telepeken is megfigyelhető volt. Pikó Evelin rámutatott, hogy a tőgygyulladással induló üszők tejtermelése már az első laktációban mérhetően elmarad a teljesítményüktől.

Ez a veszteség elsőre nem tűnik drámainak, de ha az állomány egészére vetítjük, számottevő kiesést jelent, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a beteg üszők gyakran nem érik meg a következő laktációt.

A tej minősége is romlott, a sejtszám tekintetében több mint kétszeres volt a különbség a két csoport között. Az egészséges üszők tejében átlagosan 183 ezer volt a sejtszám milliliterenként, míg a tőgygyulladásban szenvedőkében 455 ezer. A magasabb sejtszám nemcsak az állat egészségi állapotának romlását jelzi, hanem a tej felvásárlási értékét is csökkenti, ami további bevételkiesést okoz a termelőnek.

Érdekes módon a második laktációban a masztitiszen átesett üszők hozama elérte az átlagos 12 ezer kilogramm körüli szintet, vagyis a mennyiségben látszólag felzárkóztak. Ugyanakkor Pikó Evelin hangsúlyozta, hogy ez csalóka siker, az ismételt klinikai gyulladás előfordulása ezekben az állatokban sokkal gyakoribb volt, vagyis a második laktációban is folytatódott a tőgyproblémák láncolata.

A számok mögött tehát egyértelmű tendencia rajzolódik ki,

A gyulladás miatti szövetkárosodás maradandó lehet, ami a tejmirigy funkcionális kapacitásának csökkenését, a „felvakult” egyedek gyarapodását és a sejtszám tartós emelkedését vonja maga után. Pikó Evelin szerint a gazdaságoknak ezért nem szabad megelégedniük azzal, ha a második laktációban a tejmennyiség helyreáll. Az ismétlődő gyulladások és a rosszabb tejminőség miatt ezek az állatok továbbra is fokozott kockázatot jelentenek.

A selejtezési mutatók szintén figyelemre méltók. Egy hazai felmérésben az összes kiesés több mint tíz százaléka tőgyproblémákhoz kapcsolódott, ezen belül hozzávetőleg 14 százalék masztitiszhez vagy más tőgybetegségekhez. Ez arra utal, hogy a tőgygyulladás már az első laktációban is az egyik leggyakoribb kiesési ok, és aránya a későbbiekben tovább növekszik.