Láthatatlan kórokozók nyomában

A tőgygyulladás gyakran akkor válik súlyos gonddá, amikor már tömegesen jelentkezik az állományban. Kiss Gerda TEJ, Ó, ISTEN! Kik laknak a tőgyben? című előadása arra mutatott rá, hogy

Egyes telepeken a minták több mint fele steril, vagyis a tőgyegészség megfelelő. Másutt azonban visszatérnek a gondok, gyakori a koaguláz-negatív Staphylococcusok jelenléte, sok helyen az E. coli és a Streptococcus uberis fertőz. Ez a változatosság megmutatja, hogy nincsen egységes recept: ami beválik az egyik gazdaságban, az nem biztos, hogy működik a másikban.

A kórokozók antibiotikum-érzékenysége is eltérő telepenként. A CNS-törzsek általában jól reagálnak a kezelésekre, de bizonyos hatóanyagokkal szemben rezisztencia alakulhat ki. Az E. coli gyakran már eleve több készítménnyel szemben ellenálló, ami nehezíti a terápiát.

Ezért kiemelt jelentősége van a pontos, gyors diagnosztikának. A Speed Mam Color Test nevű eszközzel ez megoldható, színreakciók alapján 24-48 órán belül képes kimutatni, mely baktérium okozza a gyulladást, és az adott törzs mely antibiotikumokra érzékeny. Az előadás gyakorlati példákat is bemutatott.

Egy másik telepen viszont, ahol ugyan használtak vakcinákat, de hiányzott a diagnosztikai teszt és a következetes selejtezés, a sejtszám tartósan 400 ezer fölé emelkedett. A tanulság egyértelmű: a masztitisz elleni védekezés telepre szabott stratégiát, pontos adatgyűjtést és fegyelmezett döntéshozatalt igényel.

Antibiotikum-rezisztencia

A tőgygyulladás kezelése és a rezisztencia terjedése ma már nem választható el egymástól. Kovács Péter, az Állatorvostudományi Egyetem mesteroktatója és Somogyi Zoltán állatorvos-kutató előadásai ennek összefüggéseit mutatták be. A sikeres kezelés alapja a szigorú higiénia és a precíz végrehajtás, hangsúlyozta Kovács Péter. A bimbóvégek alapos fertőtlenítése, a gyógyszer szakszerű beadása és a tőgyben való eloszlatása mind hozzájárul ahhoz, hogy a gyulladás ne térjen vissza. A kezelést záró tőgyzáró paszta pedig megakadályozza, hogy új kórokozók jussanak a tejcsatornákba.

A klinikai masztitisz esetei jól nyomon követhetők, és a gyógyulás aránya is elfogadható. A szubklinikai gyulladások azonban alattomosak, tünetmentesen is jelentős károkat okoznak, és gyakran krónikussá válnak. Az ilyen esetek tömeges antibiotikum-kezelése nemcsak gazdaságtalan, hanem tovább növeli a rezisztencia kockázatát is. Az EU 2019/6-os rendelete óta kötelező a szelektív szárazra állítás. Ez azt jelenti, hogy már nem lehet rutinszerűen antibiotikumot alkalmazni az egész állományban, hanem egyedi döntéseket kell hozni.

Az ESBL-termelő E. coli aránya az elmúlt évtizedben megtöbbszöröződött, ma már minden negyedik-ötödik esetben előfordul. A Klebsiella pneumoniae ritkábban bukkan fel, de többnyire multirezisztens formában, ami az emberi gyógyászatban is súlyos gondot okoz, sorolta az aggasztó tényeket Somogyi Zoltán. A rezisztencia nem marad az istállók falai között, a baktériumok génjei a környezetben, a nyerstejben és akár az emberi szervezetben is megjelenhetnek. Ezért kiemelt fontosságú a telepi antibiogramok készítése, valamint a rendszeres, összehangolt járványügyi figyelés.

Bár a szakemberek eltérő nézőpontból közelítették meg a problémát, üzenetük közös: a jövő tejtermelése csak fegyelmezett, adatvezérelt és antibiotikumot felelősen alkalmazó gazdálkodással képzelhető el. Ez egyszerre szolgálja az állatjóllétet, a fogyasztói biztonságot és a fenntartható gazdálkodást.