Kivételes teljesítmények
Bár a régi fajták többsége gyengén szerepelt, voltak ígéretes növények is, amelyek az augusztus végi felméréskor, a nyarat végigküzdve is mutatósak maradtak.
A Tagetes patula (kisvirágú bársonyvirág) hosszú ideig biztos pontnak számított, de a kabócák által terjesztett fitoplazmás fertőzés miatt ma már kockázatos tömegesen kiültetni. Ezzel szemben a nagyobb termetű, robusztusabb Tagetes erecta-fajták már évek óta hőstresszt kapnak a nyár közepe táján, ezért elértéktelenednek mint zöldfelületi növények.
A Tithonia (mexikói napvirág) fajtái kifejezetten jól tűrték az idei nyár szélsőségeit. Virágzásuk gazdag és tartós maradt, díszítőértékük kiemelkedő.
A ricinusfajták (Ricinus communis) kiváló klímatűrésűek, de mivel mérgezőek, ezért jelenleg kevés önkormányzat vállalja a közterületi kiültetésüket.
A Salvia farinacea (lisztes zsálya) a hőstresszt és az aszályt gond nélkül viselte, virágzása még a nyár végén, a nagyobb viharokat követően is mutatós.
A korábban egynyáriként ültetett Verbena bonariensis mára gond nélkül áttelel és kiválóan növekszik a meleg, forró nyári időszakban is.
Magfogás és szelekció
A bemutatókert másik fontos szerepe a fajtakör fenntartása és a magfogás biztosítása. Az állományok egy részét ezért kifejezetten szelekciós céllal tartjuk fenn, hogy a régi magyar fajták szaporítóanyaga ne vesszen el.
Ugyanakkor ezeket a parcellákat sem célszerű túlzottan öntözni, mert ha a növények folyamatosan nedvességet kapnak, a magérés későbbre tolódik, ami rontja a termesztés ütemezhetőségét és a szaporítóanyag minőségét. Ezért a magfogásra hagyott tábláknál a fenntartás még inkább visszafogott kell legyen – ezzel is vizsgáljuk a természetes alkalmazkodóképességet és a fajták valódi ellenálló képességét.
Ez a munka szigorú szakmai keretek között zajlik, a Kertészettudományi Intézet Keszthelyi Georgikon Campusszal és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemmel együttműködésben. Bár más szereplők – lelkes gyűjtők, kertbarátok – is foglalkoznak ezekkel a fajtákkal, terveznek bemutatókerteket és szednek magot az állományról, az ő tevékenységük inkább kedvtelés, és nem helyettesíti a hivatalos génmegőrzési programot.
