Mi lesz a sorsuk?
A régi magyar fajták szerepe ma már elsősorban a génmegőrzésben van. A kutatócsoport minden évben fenntart egy kis mennyiségű állományt, amelyből szuperelit vetőmagot állítanak elő.
Ezek a tételek szolgálnak később nemesítési alapanyagként, illetve a további évek szaporítóanyagának kiindulásaként. Ennél többet azonban nem szabad elvárni ezektől a régi fajtáktól: a közterületi alkalmazásuk ideje lejárt, a jövő fenntartható városi zöldfelületeit más, ellenállóbb fajok és fajták fogják meghatározni.
Az idei nyár tanulsága nemcsak az, hogy számos régi egynyárifaj kudarcot vallott, hanem az is, hogy az évelők ellenállóbbnak bizonyultak. A városi közterületeken egyre gyakrabban váltják fel az egynyári növényeket.
De egyre több szubmediterrán és mediterrán eredetű évelő, félcserje, kisebb cserje – melyek fagyérzékenysége mára már kevésbé korlátozó tényező – is jól teljesít a magyar városokban. Ezek díszítőértékük mellett gazdaságosabban fenntarthatók.
Üzenet a szakmának
Az idei év tapasztalatai kíméletlenül világossá tették: a régi magyar egynyárifajták a kiemelt jelentőségű közterületeken, a magánkertekben, gyűjteményekben és bemutatókertekben továbbra is értékesek és szépek lehetnek, de a közterületi alkalmazásban a szerepük erősen korlátozódik.
A jelenlegi klímakrízis és a jövőbeli klímaváltozás óriási kihívás, nem arra nemesítették őket, hogy elviseljék a hőstresszt, UV-terhelést vagy tartós aszályt, hanem arra, hogy kedvező körülmények között gazdag szín- és formavilágot nyújtsanak.
A MATE TTDI dísznövénytermesztési és zöldfelület-gazdálkodási kutatócsoport célja, hogy valóságos képet mutasson a szakmának. Fontos feladata a városi zöldfelületek vizsgálata, és ez alól az egynyári dísznövények sem képeznek kivételt.
Dr. Kisvarga Szilvia, Dr. Orlóci László
Magyar Agrár- és Élettudományi
Egyetem Tájépítészeti, Településtervezési
és Díszkertészeti Intézet
