Az összeállításban nagy hangsúlyt kap a talaj védelme, a leromlott talajok megújítása, és az azt szolgáló gyakorlatok.
A biomassza (minden élő és elhalt szervezet, megújuló energiaforrás) hozzáférése társadalmi, gazdasági és környezeti következményekkel jár. A biomassza-kínálat, -kereslet és természeti erőforrás-gazdálkodás megértése pedig elengedhetetlen a megalapozott, kiváltképp a tudományosan megalapozott irányelvek és cselekvések kidolgozásához. A biomasszakínálatot egyensúlyba kell hozni az ökológiai egészséggel és a klímasemlegességi célokkal, miközben kezelni szükséges a regionális és növényspecifikus kihívásokat.
Az állapotokat az ökoszisztéma élő (biotikus) és élettelen (abiotikus) jellemzőinek mért minősége alapján határozták meg. Mivel az EU növénytermelése az elmúlt 22 évben folyamatosan nőtt, kiemelten fontos szerepük van a regeneratív gyakorlatoknak és a földhasználat átalakításának az ökológiai funkciók helyreállításával úgy, hogy mindeközben a termelékenység is fennmaradjon. (Forrás: Mubareka, S.B., Renner [eds] [2025]: EU Biomass supply, uses, governance and regenerative actions – 10-year anniversary edition. Publications Office of the European Union, Luxembourg. https://data.europa.eu/doi/10.2760/6511190, JRC140117)
Összetett gondolkodást kíván
Nagy hangsúly van az agro-ökoszisztémák állapotának javításán, mivel a jelentés szerint csaknem háromnegyedük állapota nem megfelelő. A kutatók/szakértők megegyeznek abban, hogy a konvencionális talajművelés már nem állja meg a helyét a mai változó éghajlat és leromlott talajok korában, azonban a kérdés az, hogy valóban a regeneratív gazdálkodás lenne-e a célravezető megoldás. Itt nem elegendő csupán a talaj javításáról beszélni, a helyzet összetett gondolkodást kíván. A biológiai sokféleség növelésével, a talajélet gazdagításával, a vízgyűjtők regenerálásával, valamint az állatállomány és a vadon élő állatok egészségének javításával komplex módon változik meg a gazdálkodási mód.
A regeneratív mezőgazdaság kifejezést először 1983-ban Robert Rodale írta le. Úgy határozta meg, mint egy olyan mezőgazdasági rendszert, amely a termelékenység növelésével egyidejűleg erősíti a talaj biológiai sokféleségét. Magas szintű gazdasági és ökológiai stabilitást biztosít, miközben a környezetre gyakorolt hatása szinte minimális vagy elhanyagolható. Olyan egészséges élelmiszert állít elő, amely mentes a biológiai károsítókat elpusztító vegyszerektől, ezzel elősegítve egyre több ember aktív és produktív részvételét a nem megújuló erőforrásoktól való függetlenedés folyamatában. (Forrás: Giller, K.E., Hijbeek, R., Andersson, J.A., Sumberg, J. [2021]: Regenerative agriculture: an agronomic perspective. Outlook Agric., 50[1]: 13-25.)
A talajpusztulás okai között szerepelnek a vegyszerigényes mezőgazdasági módszerek, az erózió mértékét növelő erdőirtás és a globális felmelegedés. A regeneratív gazdálkodás újrafelfedezésével a mezőgazdaság által lerontott talajok újraépíthetők, ezeknek a talajoknak a fele közepes, azaz helyreállítható állapotban van. A talaj mikrobiológiai állapotának helyreállításához szükséges idő jelentősen eltérhet attól függően, hogy milyen hatás érte. Rövid távú események, mint például aszály után óráktól hetekig terjedhet a talajélet regenerálódása, a természetes gyepterületek helyreállítása során akár 10 évig is eltarthat a mikrobiális populációk jelentős növekedése.
Az időtartamot a leromlás típusa és súlyossága, a konkrét talajviszonyok és az alkalmazott helyreállítási módszerek egyaránt befolyásolják. (Forrás: Zhang, Q., Liu, K., Shao, X., Li, H., He, Y., Sirimuji, Wang, B. [2021]: Microbes require a relatively long time to recover in natural succession restoration of degraded grassland ecosystems. Ecological Indicators, 129:107881.)
Egyensúlyi állapot
A regeneratív gazdálkodás legtöbb lépése közvetlenül vagy közvetetten a talaj megújulására hat. A Talaj Világnapját 2014 óta minden évben december 5-én tartják, hogy felhívják a figyelmet az egészséges talaj fontosságára, és támogassák a talajerőforrások fenntartható kezelését.
A talaj termékenységének fontos mutatója a szervesanyag-tartalom, mivel számos kedvező hatása van, továbbá a talajban tárolt szén mennyisége is nagymértékben függ a talajhoz adott szerves anyag mennyiségétől, illetve annak kötöttségétől. Emellett azt is fontos kiemelni, hogy kutatások szerint a szervesanyag-tartalom növelésével ugyan nő a talaj széntartalma is, de ez csak átmeneti, mivel ahogy kialakul az új egyensúlyi állapot, a szénfelhalmozódás lassul. Ez az új egyensúly alacsonyabb szinten érhető el művelt területen, mint természetes növénytakaró alatt.
Minél kevesebb bolygatás
A regeneratív gazdálkodás egy lehetséges megoldás, de fontos hangsúlyozni, hogy nem minden gyakorlat és nem minden esetben vezet előnyökhöz. Ugyan egyértelműen kimondható, hogy a forgatásos növénytermesztés segíti a legkevésbé a talaj regenerációját, és ez esetben a megnövekedett felület miatt a párolgás, a szénvesztés is jelentősen nagyobb, ám bizonyos körülmények között továbbra is lehet létjogosultsága.
A talajművelés során alapvető cél, hogy a művelt réteg fizikai szerkezetének bolygatása a lehető legkisebb mértékű legyen. Ennek érdekében célszerű sekély művelést alkalmazni, talajszerkezetet kímélő művelési eljárásokat bevezetni, illetve azokon a területeken, ahol az agro-ökológiai adottságok lehetővé teszik, indokolt lehet a forgatás teljes mellőzése. A talajfelszín folyamatos takarása – akár szármaradványokkal, akár célzottan vetett takarónövényekkel – nem csupán a talajnedvesség megőrzését segíti elő a párolgás mérséklésével, hanem aktívan hozzájárul a szénmegkötési folyamatokhoz és a talajbiológiai aktivitás fenntartásához, ezáltal támogatva a talaj ökológiai funkcióinak hosszú távú megőrzését. A talajművelés gyakoriságának mérséklésével, egyes műveletek elhagyásával, vagy azok összevonásával szintén csökken a talaj felesleges bolygatása, erre kínálnak megoldást azok a korszerű gépek, amelyek egy menetben több feladatot is el tudnak végezni.
(x)
