Dél-nyugatról támad a japán cserebogár
Nyugat-Európában egyre jobban terjed a japán cserebogár (Popillia japonica), amelyet már Szlovéniában is megtaláltak. Európában először 2014-ben Észak-Olaszországban jelent meg a bogár, majd a populációja fokozatosan nőtt és elterjedt egész Olaszország területén. Három évvel később Svájc déli határán észlelték a károsítót, majd az ország északi határán is kimutatták. Napjainkban már Portugáliában, Szlovéniában és Németországban, de az EU-n kívüli Oroszországban is igazolták jelenlétét.
A japán cserebogár Magyarországon szerencsére még nem fordult elő, de a kockázatot fokozza, hogy a károsító rövid időn belül akár 10 kilométert is képes repülve megtenni, vagy a földben telelő pajor egy kiásott dísznövény földlabdájával is behurcolhatjuk hazánkba.
Fő károsító a pajor
Életciklusára jellemző, hogy gyorsan terjed és szaporodik, vándorlása közben egy szezon alatt 40-60 petét is lerakhat. A japán cserebogár rajzási időszaka és tömeges megjelenése május közepétől egészen augusztus végéig tart. Az imágó, azaz a kifejlett bogár is tud gazdasági károkat okozni azzal, hogy támadja a leveleket, a virágokat és a gyümölcsöket. A fő kártevő azonban a cserebogár pajor, azaz a lárva, amely a növények gyökereit rágja.
A japán cserebogár nem válogatós, több mint 400 különböző gazdanövénye ismert, többek között a szőlő, a kukorica, a csonthéjasok, a bogyós gyümölcsűek, a szójabab, valamint számos díszfa, dísznövény, mint például a rózsa, a lilaakác, az orvosi ziliz. A károsítót fő fertőzési területén, Olaszországban megfigyelték már vadon élő növényeken is (többek között a Rubus, az Ulmus, az Urtica, a Rosa, a Populus, a Parthenocissus fajokon).
