Hazánkban a mezei hörcsög (Cricetus cricetus) tömeges előfordulása mára csak 5-6 vármegyére (Hajdú-Bihar, Heves, Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok) korlátozódik, több vármegyénkből pedig már kipusztult. Kedveli az évekig nem szántott lucernaföldeket, valamint a kukorica-, búza-, cukorrépaföldeken találkozhatunk kotorékaival. A magas talajvizes, homokos talajokkal szemben a lösz és csernozjom talajokon érzi jól magát, melyek mezőgazdasági célra a legalkalmasabb talajtípusok.

Zömök testű rágcsáló, melynek testhossza 21-30 cm, farokhossza 3-6 cm, testtömege: 140-400 g. Lábai és farka rövidek, utóbbi gyéren szőrözött. Bundája sárgás-vörösesbarna, vállukon fekete-fehér mintázatú, hasi oldalon pedig fekete.

Éjszakai állatok. Szinte egész évben a bonyolult föld alatti járatrendszerükben tartózkodnak, melyek háromféle kamrából állnak: az éléskamrából, a fűvel/lucernával bélelt hálókamrából, valamint a „latrinából”. Az ürüléket egy külön kamrában helyezi el. Ezen járatrendszerek nagysága egyenesen arányos az állat korával, melyben átlagosan 6-8 bejárat és egy vészkijárat is fellelhető. Minden járatrendszert csak egy hörcsög lakja, területüket pedig akár 8 méteres mélységig húzódóan mirigyváladékkal jelölik meg. A lyuk körüli 2-3 m-es körben feltűnően lerágja a növények hajtásait. A mezei hörcsög októbertől március-áprilisig alussza téli álmát egy fűvel bélelt kamrában, mely során testhőmérsékletük kb. 4 °C-ra süllyed. A téli álomból néhány naponta felébrednek, hogy a téli raktárkészletből táplálkozzanak. Készletei akár a 17 kg-os össztömeget is elérhetik. Az állatok a tartalékul szolgáló táplálékot a pofazacskóikban szállítják, melyeket mellső lábaikkal ürítenek ki, a járataikba érve.