Európában őshonos fa a szelídgesztenye (Castanea sativa), mediterrán tájakon egész erdőségeket alkot. Hazánkban természetes állományai a nyugati országrészben és a Dunakanyarban találhatók. A nagymarosi gesztenyések több száz éve emberi művelés eredményei, mint a vidéken kutató Zeller Zoltántól tudjuk, már évszázadok óta oltották a fákat, és külföldről is érkeztek példányok, amiket tovább szaporítottak.

Magyarországon az 1960-as években Szentiványi Péter emelte ki az értékes egyedeket, amelyek állami elismerést kaptak, ezek az Iharosberényi 2 és 29, a Kőszegszerdahelyi 29, valamint a Nagymarosi 22, 37 és 38.

Tavaly kapott állami elismerést a Nagymarosi 1. Ez egy igen nagy gyümölcsű jó ízű, szép fényes héjú gesztenye, a magba nem mélyed bele a belső hártya. Érésideje közepes vagy késői. A fa növekedési erélye közepes-erős, korán termőre fordul, rendszeresen terem, virágzása hímet előző. Egy tájfajta is szerepel a Nemzeti Fajtajegyzéken, a Nemeshetési korai, ami a nevéhez méltón korai érésű, jó természetes ellenálló képességgel rendelkező gesztenye. Megfigyelések szerint nem támadja meg a szelídgesztenye-gubacsdarázs.

Termőhelyre igényes

A hazai gesztenyék tehát jól alkalmazkodtak a magyarországi klímához, mégsem lehet bárhol sikerrel nevelni azokat.