Tekintettel hatalmas végső méretére, ami elérheti a 30 méteres magasságot és 20 méteres átmérőt, a gyökérzete is helyigényes, ezért mély rétegű, jó szerkezetű talajban fejlődik kielégítően. A mésztartalomra azért kényes, mert sok káliumot igényel, és a kalcium úgynevezett antagonista tápelemként gátolja a kálium felvételét. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyadagú káliumtrágyázással kissé meszes talajban is megpróbálkozhatunk gesztenyefa nevelésével. Ebben az esetben a vízpótlásról is rendszeresen gondoskodni kell, hogy könnyen fölvegye a káliumot.
Mint a legtöbb héjas gyümölcs, a gesztenye is sok fényt igényel, mégse ültessük déli-délnyugati fekvésbe, mert az már túl forró a számára. Páraigényes növény, és fiatal korban sok vízre is szüksége van később már viszonylag szárazságtűrő. Friss telepítésben hetente 15-30 liter vízzel kell öntözni.
Nemcsak a fa nagy termetű, magánosan, szórtan álló levelei is 12-22 cm hosszúak kihegyezettek, fűrészes szélűek, fényes sötétzöldek. A gesztenye váltivarú, egylaki növény, azaz egy fán nyílnak a hím- és a nővirágok június végén‒július elején. Nagy virágfürtjei igen látványosak, illatosak és rengeteg rovart vonzanak, nem is beszélve a finom gesztenyemézről, amit a méhek készítenek nektárjából és virágporából. Tüskés kupacsban megbúvó, fényes barna magjai október-novemberben érnek. Természetes módon lehullanak a fáról, nekünk csak össze kell gyűjteni a termést.
Fotó: Pixabay
Súlyosan károsodhat
Hazai gesztnyéseink nagyon megritkultak az utóbbi évtizedekben az ázsiai eredetű gombás betegség, a kéregrák (Cryphonectria parasitica) pusztítása következtében. A gomba fertőzésének az ágak, fák elhalása a következménye. A betegség első jól látható tünete a kéreg repedezése, felszakadozása, ha ezt vesszük észre, vágjuk le és égessük el a fertőzött ágat. Természetes módon, a kórokozó hipovirulens törzsének elterjesztésével, beoltásával lehet védekezni ellene, de az eddigi beavatkozások nem állították meg a betegség terjedését. Öröm az ürömben, hogy fertőzött állományokból már sikerült kiemelni a betegségre kevésbé fogékony egyedeket.
Több mint tíz éve károsít Magyarországon a hasonlóan veszélyes szelídgesztenye-gubacsdarázs (Dryocosmus kuriphilus). A Kínából érkezett rovar nőstényei a rügyekbe rakják petéiket és így azokból hajtások helyett gubacsok fejlődnek. Apró, 2-3 mm-es, fekete gubacsdarázs, egy nőstény akár 100 petét is rakhat, amihez még megtermékenyítésre sincs szüksége. A szelídgesztenye levelén is szívogat az Észak-Amerikából származó tölgy-csipkéspoloska (Corythucha arcuata), ami számos díszfán is károsít.
Így süsd meg az aranybarna őszi csemegét, a szelídgesztenyét
