A vízellátás segíti, hogy a talajban lévő tápelemek ideális koncentrációban felvehetők legyenek. Víz nélkül a tápanyagok nem érvényesülnek. Érdemes állandóan vizsgálni a talaj tápanyagkészletét, mert csak a talajanalitikai adatok ismeretében lehet szakszerű tápanyag-utánpótlást végezni. Egyébként elkövethetjük azt a hibát, hogy a magas talajoldat-koncentrációval (túltrágyázással) ártunk a tőkéknek. Ha nem szükséges a tápanyag-utánpótlás, akkor mellőzzük, mert víz nélkül akár kárt is okozhatunk a tőkékben.
A magnéziumhiány aztán előidézheti a fürtkocsánybénulást, különösen szárazság idején és a tőkék túlterhelése következtében. Erre igen érzékeny egyebek között az Aletta, a Jubileum 75, a Rajnai rizling és a Zweigelt, de más fajtákon is előfordul. A víz- és tápanyaghiány esetén segíthetünk a tőkéknek lombtrágyák és kondicionáló szerek használatával, melyekkel ideiglenesen áthidalhatjuk a hiányt.
A talajnedvesség megőrzése
Ha nem tudunk öntözni, akkor próbáljuk meg minél hatékonyabban megőrizni a talaj vízkészletét. Régi, de hegyvidéken jól bevált módszer az úgynevezett skatulyázás, amikor a tőkék környékét mélyítik, tányérozzák azért, hogy a természetes csapadékot közvetlenül a tőkékhez vezessék.
A talajfelszín sekély megmunkálásával, talajtakarással (szalmázással, zöld növényi takaróval) is megőrizhető a talaj nedvessége. Talajtakarásra homokon a bojtos gyökérzetű, a természetes vegetáció részét képező kövér porcsin kiváló, mert nem zavarja a tőkék vízfelvételét, a harmatból él és takarja a talaj felületét, csökkentve az evaporációt.
Példájuk alapján a módszert itthon is adaptáltuk. Való igaz, a biodiverzitás szempontjából, illetve az esőzések utáni növényvédelmi permetezéseknél ez kedvező. Azonban a növények nagyon sok vizet használnak fel a szőlőtőkék rovására, különösen a telepítés utáni juvenális korban. Nálunk az ültetvények termő korában is veszélyes a sorközi füvesítés, különösen az arid jellegű területeken. A sekélyen gyökerező gyökérnemes szőlőtőkéknek mindenképpen káros. Felmerül a kérdés, hogy az oltványok miként tűrik a vízhiányt, előnyös lehetne-e alkalmazásuk a száraz homokos területeken. Az oltványok alanya mélyre hatoló, vízkereső gyökérzettel rendelkezik, ezért jól hasznosítja a talaj vízkészletét. A fagytűrő nemes fajtáknál még a homokon is ajánlatos lesz az oltványhasználat. Meghatározó azonban az alany és a nemes részek együttélése. Ugyanis, ha oltást követően a kalluszsejtek differenciálódása nem megfelelő, akkor szélsőséges időjárásban a nemes részt az alany nem látja el elegendő vízzel és tápanyaggal. Az ilyen oltványok nehezen viselik a stresszhatásokat, nem lesznek életképesek és produktívak. Előnyt élveznek a jól gyökeresedő és hosszú gyökereket fejlesztő alanyok.
A szőlőültetvények állományklímájával bizonyos mértékben szabályozható a talajnedvesség, a léghőmérséklet és a légnedvesség is. Debrecenben Justyák János professzor foglalkozott ennek vizsgálatával. Az állományklíma befolyásolja a talajárnyékolást, a talajnedvességet, a tőkék önárnyékolását, a levegő hőmérsékletét és páratartalmát, illetve segíti az ökoszisztéma fenntartását. Kialakításánál fontos figyelembe venni a tőkék sor- és tőtávolságát, azaz a tenyészterületet. Régen ideális volt az alacsony művelésmódoknál a kisebb tenyészterület (10 000 tőke/ha), szemben a nagyüzemi ültetvények nagy tőszámával (2300 tőke/ha).
