A szőlészeti nagyüzemekben főként a gépesítés miatt nyitottuk szélesre a szőlősorok távolságát, ám ezzel segítettük a széljárás erősödését, a fölmelegedést, az intenzív talajpárolgást (evaporációt) és a tőkék nagymérvű kitettségét az időjárás viszontagságainak (fagy, hőség, UV-B-sugárzás).
Az ültetvény szerkezetének, tőkeállományának kialakításához kis nyomtávú gépekre van szükség.
Zöldmunkák változása
A szőlő fitotechnikájának megváltoztatása várható a globális felmelegedés káros hatásainak csökkentéséhez. Még húsz évvel ezelőtt is leszedtük a leveleket az érés idején vagy kevéssel előtte a fürtzónában, hogy a fürtök jobban érjenek, környezetük szellős legyen. Ma már ehelyett árnyékban vagy félárnyékban neveljük a fürtöket, mert egyébként az erős napsütés megégeti a bogyókat. De a magas törzsek is kitettek a nyári forróságnak a széles sorközökben, ami szintén nem kedvező.
A hajtásválogatást és a hajtások kötözését, a dróthuzalok közé befűzését is a fölmelegedéshez kell igazítani. Ha lazán hagyjuk a hajtásokat, akkor félárnyékot kialakítva védjük a fürtöket a napégéstől. A tőkeformákkal és a metszéssel a fürt- és a vesszőtermés arányát szakszerűen kell beállítani, talán a napégést kiiktatva, törekedni kell a nagyobb lombsátor kialakítására, de mértéktartóan, csak annyira, amit az adott szőlőfajta igényel.
A globális fölmelegedés miatt tehát a szakemberek nagy feladat előtt állnak, eddig ismeretlen éghajlati anomáliákban kell megtalálni a szőlőtőkék számára az ideális életkörülményeket. A vízhiány miatt előtérbe kerül a szőlő öntözése, a talaj vízkészletének megőrzése. A kedvező állományklíma kialakításához az ideális tenyészterület és az ahhoz illő géprendszerek megtalálása lesz fontos.
Korábbi cikkeink a témában:
Borszőlő: öntözés nélkül 20-30 év múlva eltűnhetnek a termőterületek
