Kitörési pontok

Az, hogy a magyar növénynemesítés az elődök nyomdokain folytatódik, nem kérdés. A helyzetet mindenképp katalizálják azok a nemesítési eredmények, amik az elmúlt években születtek. A rendszerváltás után a kertészeti növénynemesítést érte a legnagyobb hatás, a külföldi kertészeti vetőmagvak elárasztották hazánkat. A magyar fajták (Szalva Péter fajtái stb.) eltűntek a piacról. A ZKI nemesítői és néhány magáncég is (Duna R stb.) ezt pár fajnál megkontrázta. Ma paprikában, zöldborsóban, uborkában a magyar fajták és hibridek vetőmagjai egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a vetőmagpiacból.

Ma a vetőgumópiacon a részesedésük 25 százalékos, és minden felhasználási kategóriában (A, B, C) kiváló fajtákat ajánlanak. Ezek a fajták rezisztenciában, alkalmazkodó képességben, ebből adódóan termésben is jók vagy jobbak a külföldi kínálatnál. Csemegekukoricában már régen visszavonták az utolsó magyar hibridet. Most örömmel hallhattuk az MNE vándorgyűlésen, hogy egy újabb magyar korszak kezdeténél vagyunk. Úgy gondoljuk (MNE, ZKI), Európa legnagyobb csemegekukorica-termelő országában ez így helyes.

A kalászosok (búza, árpa, tritikálé) hazai sikeréről még nem is szóltunk. Tudjuk, a jó bornak nem kell cégér. Ezért most az olvasó figyelmét az elfogulatlan NAK-VSZT összehasonlító kísérletekre irányítjuk. Szeretnénk ezt a szintet tartani, sőt, de ehhez a termesztők akarata és támogatása is nagyon szükséges.

Díszítő próbálkozások

Ha kicsit „színesebb” és dekoratívabb nemesítési területre térünk, a magyar dísznövény- és szaporítóanyag-piacon szép eredményeket találunk. Ha Kovács Zoltán egynyári dísznövény fajtáit (több mint 100) nézzük, amelyek nemesítésekor az ökológia alkalmazkodóképesség volt a fő szelekciós elv, és ha ehhez hozzávesszük a csemői Marosi Faiskola következetes fajtafenntartó munkáját, nem csodálkozhatunk rajta, hogy parkjainkat sok helyen az ő fajtáik díszítik. Még élesen él emlékezetünkben a szeptemberi Alsótekeresi Faiskolában tett látogatásunk az MNE-vándorgyűlés idején.

A cég egyes években zavarba kerül, mert az export- és a belföldi igények meghaladják a készletet. A példák is mutatják, hogy a magyar nemesítés folyamatos átalakulásban van. A jelenlegi helyzetben (klímaváltozás és szervezeti átalakulás) nem nézhetjük az eseményeket közömbösen vagy lemondóan.

A külföldi vetőmag magyar lett

Az átalakulások kapcsán talán hasonló volt a helyzet a világ növénynemesítésében is, a II. világháború előtt és után azokban az országokban, ahol a kemény kapitalizmus gazdaságpolitikája diktálta a tempót. Idehaza az államosítást követően (múlt század ’50-es évei) másként alakult a helyzet, egészen 1989-ig. Ekkor megérkeztek a multi cégek, először csak apránként. Nemesítőtelepeik vannak, magunkhoz képest agresszív üzletpolitikát folytatnak, de el kell ismernünk, fajtáik, hibridjeik jók. A világcégek piaci előretörésében és a tétova magyar helyzet satujában növénynemesítésünk egyedül maradt.

A több száz éves magyar nemesítési eredmények, a magyar rögön szelektált alapanyagok és fajták mintha elvesztenék fontosságukat. Szakmailag mindannyian tudjuk, nem így van.

Angyalokra várva

A magyar növénynemesítők között vannak, akik a címszónak a valódi összefüggését is értik, de most földi horizonton maradunk. Amikor az állam kivonult a magyar növénynemesítés szponzorálásából (ezt érdemes újra megfontolni, hová lett mezőgazdaságunk genetikai alapanyagaink szuverenitása), az üzleti angyaloknak megnyílt a lehetőség. A hazai mezőgazdaságunkban mára már több olyan egyesület, alapítvány, szövetség és magánszemély van, aki a magyar növénynemesítés angyali finanszírozását felvállalhatná (jelentős közgazdasági potenciál). Bizony megláthatnák, milyen hatalmas munka és erő van nemzeti genetikai erőforrásainkban, a magyar növénynemesítésben. Amíg nemzetidegen cégek nagy hasznot húznak a vetőmagból, nem lehet, hogy a magyar visszafejlődik. Jó lenne, ha nemzeti erőforrásunkat szerényen bár, de felfelé emelnénk. Az MNE tagjai partnerek ebben.

Dr. Pauk János
elnök, Magyar Növénynemesítők Egyesülete