Miután a rovarok elpusztulnak, többnyire preparálják őket, így hosszabb távon megmaradnak, ha már imágóként töltött életük rövid. Már csak azért is megéri ilyen formában megtartani őket, mert például az egyszarvú herculesbogár (Dynastes hercules) elég drága, nyolcvanezer forint belőle egy példány.

A díszállatként tartott rovarok eredeti élőhelye Ázsia és a trópusi Afrika. Ott sok van belőlük mind mennyiségben, mind fajválasztékban, és nem védettek. Európában a legnagyobb, legérdekesebb fajok többnyire mind védettek. Vannak, akik selyemhernyókat tartanak hobbiból vagy eleségállatnak, illetve a hangyatartásnak is egyre több híve van, de utóbbival itt nem foglalkozunk.

Az ászkák is egyre népszerűbbek

Nemcsak a rovarok, hanem a náluk többlábúak is egyre népszerűbbek hazánkban. Sokan kedvelik a Magyarországon is élő ászkák trópusi, sokkal színesebb változatait. A szárazföldi ászkarákok (Oniscidea) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályába és az ászkarákok (Isopoda) rendjébe tartozó alrend. A szárazföldi ászkarákok valódi rákok, amelyek jól alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz. Közönséges nevük a pincebogár vagy régiesen evetkerák.

Testfelépítésük lényegében azonos a vízben élő közeli rokon csoportokéval, de számos morfológiai „újítás” segíti őket a szárazföldi életben. Ilyen például a kiálló testrészek redukciója, vagy pszeudotracheák megléte, amelyek a légzésben segítenek, miközben csökkentik a kiszáradás veszélyét. A szárazföldi viszonyokhoz az egyes családok más és más fokon alkalmazkodtak, ami nemcsak a morfológiai jegyeiket, hanem egyben az elterjedésüket is meghatározza. Ászkákat találunk a tengerpartoktól a sivatagokig, a sarkok kivételével szinte minden bio­tóp­ban.

Mindezekből fakadóan ez az állatcsoport kiválóan alkalmas az evolúció különböző tér- és időskálákon való vizsgálatára. Az ászkák fajszáma a világon nagyjából 3800 fajra tehető. A szárazföldi ászkarákok ökoszisztémában betöltött szerepe főként a szerves anyag lebontásából vagy feldarabolásából áll.

– A rovarzselé egy univerzális és egyszerűen kezelhető eledel, ami a kifejlett hobbirovaroknak és a táplálékállatoknak jó, ászkáknak nem. Az ászkák fehérjében gazdag tápot esznek, különböző táp kapható számukra. A sáskák növényi rostokat, búzakorpát fogyasztanak, a tücskök fehérjeigényesebbek. A selyemhernyó eperfalevelet eszik, mindnek megvan a számára ideális táplálék – magyarázta László Csaba.