És most a fennmaradásukért küzdünk
A kőrisfák fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, segítenek az árvízvédelemben, a víz megszűrésében, és rengeteg faj számára biztosítanak élő-, vagy fészkelőhelyet, illetve táplálékot. Azonban jelenleg nagyon nehéz idők járnak a kőrisekre.
A kőrispusztulást először 1992-ben Lengyelországban írták le, azóta a betegség elterjedt Európában, valószínűleg a szél által hordozott gombaspórákkal, a fertőzött egyedek behurcolásával, valamint az emberi közvetítés révén. A felelős a Hymenoscyphus fraxineus, a korábban már említett gombaféle, ami elfoglalja a fa szállítórendszerét, majd elzárja a víz és a tápanyagok útját. Ennek következtében a fa elveszti leveleit, elhal a lombkoronája, kéregkárosodást szenved és végül kiszárad.
A fertőzött levelek lehullanak és az erdő talajára kerülve elbomlanak. Viszont nyomukban egy évvel később apró gombák jelennek meg, amelyek aztán továbbterjesztik a spórákat.
Az Egyesült Királyságban, ahol a kőris a harmadik leggyakoribb fa, több mint egy évtizede küzdenek a „kór” ellen, aminek terjedését felgyorsította az éghajlatváltozás, ezért a faállomány 75-80%-át a kipusztulás lehetősége fenyegeti. Sőt 2018-ban a Westonbirti Arborétumban találtak újabb három családtagot, akik fokozott érzékenységet mutattak a fertőzésre. Ami azt jelenti, hogy talán az olajfafélék családjába tartozó egyéb fajok is érintettek lehetnek a jövőben.
Mivel egy gombáról van szó, ami nem tiszteli a határokat, megállíthatatlanul terjed, és az általa okozott betegségre továbbra sincs gyógymód, már csak a csodában bízhatunk.
Az európai kőris rendkívül nehéz helyzetbe került, és mi csak lélegzetvisszafojtva, gombóccal a torkunkban szemlélhetjük, mi történik vele. Európa-szerte folynak a kutatások és az ellenálló példányokkal való kísérletezések. A Kew Egyetem tudósai nemrégiben szekvenálták az európai kőrisfa genomját, tanulmányozták génjeit, ez alapján bizakodóan állnak a kérdéshez, és látnak esélyt arra, hogy az érintett fajok ellenállóvá váljanak a kőrispusztulást okozó gombával szemben.
De a jövőt nem ismerjük. És ott van még egy másik fontos tényező, az idő. Így egyelőre csak remélhetjük, hogy nem fordul még rosszabbra a helyzet és csodálatos kőriseinknek sikerül időben kifejleszteniük a rezisztenciát ez ellen a veszedelmes kórokozó ellen.
