Az IUCN Mediterrán Együttműködési Központja új jelentést tett közzé Madridban „Biodiverzitás és mezőgazdaság a mediterrán térségben: a fajmegőrzés szemszögéből” címmel, amely rávilágít: a mezőgazdaság a régió egyik legfontosabb, ugyanakkor legellentmondásosabb tényezője.
A több mint 4400 értékelt faj közül legalább 28% szenved a nem fenntartható gyakorlatok – monokultúrák, túlzott vegyszerhasználat, túllegeltetés – következményeitől. Ezek a folyamatok élőhelyek pusztulását és degradációját okozzák, amelyek madarak, emlősök, ízeltlábúak és növények egész sorát fenyegetik.
A helyzet azonban nem fekete-fehér. A jelentés kiemeli: a mediterrán fajok 18%-a épp a mezőgazdasági tájakra támaszkodik a túlélésben, leginkább a hagyományos, mozaikos szerkezetű, változatos gazdálkodási rendszerekre. Ilyen környezetben olyan ikonikus fajok is jól boldogulnak, mint a vörös fogoly az olajligetekben vagy a fekete fülű hantmadár az olajfás tájakon.
Maher Mahjoub, az IUCN Med igazgatója hangsúlyozta: a Mediterráneum évezredek óta együtt lélegzik a mezőgazdasággal, és épp ezért kulcsfontosságú megtalálni az egyensúlyt az élelmiszer-termelés és a természetvédelem között.
Ahol a változás a legnagyobb hatással járhat
A régió szárazföldi területének 82%-a valamilyen mezőgazdasági tevékenység alatt áll, így a mezőgazdasági gyakorlatok fejlesztése hatalmas potenciált rejt. Az IUCN a STAR-metrika segítségével – amely a veszélyeztetett fajok kockázatcsökkenési lehetőségeit méri – most először regionális szinten is feltérképezte, hol lenne a legnagyobb hatása a változtatásoknak.
A prioritási térképen olyan területek tűnnek ki, mint Dél-Spanyolország, Görögország, Törökország és Észak-Afrika egyes részei. Ezeken a helyeken az agrárgyakorlatok javítása drasztikus mértékben csökkenthetné a fajok kihalási kockázatát, és jelentősen hozzájárulna a természet regenerációjához.
Mercedes Muñoz Cañas, az IUCN Med szakértője kiemelte: a fenntartható mezőgazdaság egyszerre képes csökkenteni a fajokra nehezedő nyomást és erősíteni az ökoszisztémák rugalmasságát. Szerinte a tudományos eredmények és a vidéki közösségek tapasztalatai közötti párbeszéd kulcsfontosságú, hiszen csak így lehet valóban működőképes javaslatokat megfogalmazni.
Hogyan válhat a mezőgazdaság a biodiverzitás bajnokává?
A jelentés erőteljes politikai üzenettel zárul: a biodiverzitást nem lehet tovább mellékszempontként kezelni az agrárpolitikában. Az Európai Unió számára ez a Közös Agrárpolitika megerősítését és a Természet-helyreállítási Rendelet következetes végrehajtását jelenti. Észak-Afrikában pedig elengedhetetlen a Kunming–Montreal Globális Biodiverzitási Kerettel való összehangolódás.
A „Mezőgazdaság, állattenyésztés és biodiverzitás: a terület és a jövő összekapcsolása” című madridi fórum célja éppen az volt, hogy összehozza a tudomány, a politika, a civil társadalom, az agrárszakma és a magánszektor szereplőit.
A megnyitón María Jesús Rodríguez de Sancho, a spanyol MITECO főigazgatója hangsúlyozta: az előttünk álló kihívás nem kisebb, mint élelmiszert termelni a növekvő népesség számára úgy, hogy közben megőrizzük azt a biológiai gazdagságot, amely Európa egyik legértékesebb öröksége.
