A szamóca az egyik legnépszerűbb kora nyári gyümölcsök, földiepernek is hívjuk, bár ez a neve helytelen, de mégis ez lett ismertebb a köztudatban. Számos fajtája létezik, általában ezeket a megjelenő sarjindákon fejlődő kis növények leválasztásával szaporíthatjuk.
Azonban lehet kapni szamóca vetőmagot is. Többnyire olyan szamócafaj és fajta magjait árusítják, amelyek folytontermőek és indátlanok, ilyenek az erdei szamóca változatai, így ezek kisebb termetűek és jól termeszthetők cserépben, balkonládában vagy kisebb kertekben is. Akár talajtakaró „növényszőnyeget” is kialakíthatunk ebből félárnyékos és olyan helyen, ahol nem sokszor tapossuk a területet.
Szamóca kapcsán érdekesség, hogy a gyümölcstermő növények általában fás szárúak a zöldségek meg lágyszárúak. Két kivétel van a dinnyék, amik zöldségnek néznek ki, mert lágyszárúak, de mégis gyümölcsök, és a szamóca, ami mivel lágyszárúként terem innen nézve zöldségnek tűnik, közben meg gyümölcs.
A szamócát általában palántázni szoktuk az anyatőről leválasztott indákon fejlődő sarjakról szaporítva, és jó esetben már a telepítés utáni évben termést hoz. Lehet ősszel, októberben ültetni, de tavasszal is. Az őszi ültetés azért jobb, mert van ideje megerősödni a töveknek, így nagyobb termés várható nyár elején, mint a tavaszi ültetésűeknél. Ez érik a leghamarabb az évben a bogyósgyümölcsök közül, így már akár késő tavasszal megkóstolhatjuk zamatos gyümölcsét.
Szaporítása saját indáról, illetve tőosztással történik. Vannak folyton termő változatok, ezek egész nyáron teremnek hullámokban, de egyszerre csak keveset. Az egyszer termők nyár elején hozzák a termést, egyszerre, de jóval nagyobb mennyiségben. A több fajta ültetése azért is előnyös, mert mind kicsit máskor érik, így nem lesz dömping, hanem hosszabbra nyúlhat és egyenletesebb lesz a betakarítási időszak.
Erdei szamócák vetve, talajtakaró szőnyegnövénynek
A hagyományos, nagy gyümölcsű kerti szamócát (Fragaria × ananassa) a leggyakrabban a gyökeres indákról vagy palántákról szaporítják, mert ez a módszer hamarabb terem, sokszor már a következő évben. A sarjnövények genetikailag azonosak az anyatővel, így garantált a fajta tulajdonságainak (méret, íz, betegség-ellenállóság) megőrzése.
A magról történő szaporításnak is van azonban értelme, főleg bizonyos esetekben, de nem az előbb említett faj fajtáinál…. A magról nevelt növényeknél elkerülhető a palánták által terjesztett vírusok és kórokozók bevitele a kertbe. Ez az egyik legfőbb érv, különösen a nagymértékű termesztésnél, de a hobbi kertészeknek is fontos lehet.
A magról nevelt szamócák bőségesen teremnek, de termésük sokkal kisebb a megszokott szamócákhoz képest. A terjedésük nagyon jó, hiszen az elhullatott magokból is jó eséllyel fejlődnek új növények, és indákkal is szaporodik, így idővel jól besűrűsödik az állomány.
A szamóca szárított, esetleg előzetesen fermentált majd megszárított leveleiből teát készítettek, és napjainkban is megtaláljuk ezt de nem monoteaként hanem inkább keverékekben.
És még sárgán érő gyümölcsű változata is létezik.
