Szerző: Bidnay Petra
2025-re a biológiai növényvédelem már nemcsak a biogazdák kiváltsága, hanem a szántóföldi termesztés kulcseleme a fenntarthatóság és a profitabilitás érdekében.
A mezőgazdaság elmúlt öt évét az Európai Unió „Termőföldtől az asztalig” stratégiájának megvalósulása határozta meg. A célkitűzés, miszerint 2030-ig 50%-kal kell csökkenteni a kémiai növényvédő szerek használatát, 2025-re már kézzelfogható valóság a magyar gazdák számára is.

Fotó: Pixabay
A szigorodó szabályozás azonban nem csupán korlát, hanem egyre több és újabb innovációt hívott és hív életre. Ennek eredményeképpen a biológiai növényvédelem kilépett az üvegházak zárt világából, és már alkalmazzák az akár több száz hektáros szántóföldi táblákon is.
Miért vált megkerülhetetlenné?
A biológiai védekezés térnyerését három fő tényező kényszerítette ki.
- Hatóanyag-kivonások: A klasszikus rovarölő szerek (különösen a neonikotinoidok és egyes szerves foszforsav-észterek) betiltása olyan űrt hagyott maga után, amit más kémiai szerrel nehéz megoldani, így szélesebb látókörben kellett új megoldást keresni.
- Rezisztencia: A kártevők egyre ellenállóbbá váltak a kémiai szerekkel (pl. piretroidokkal) szemben.
- Támogatási rendszer: A magyar Agro-ökológiai Program (AÖP) és a KAP egyéb pillérei 2025-ben már jelentős többlettámogatást fizetnek azoknak a gazdáknak, akik biológiai növényvédelmet alkalmaznak a kémiai szerek helyett vagy mellett.
Makroszervezetek: Rovarral rovar ellen

A szántóföldi biológiai védekezés leglátványosabb eleme a hasznos élő szervezetek betelepítése. Ezek a baktériumoktól a rovarokig terjednek, más-más funkciót látnak el.
A kikelő parányi darazsak felkutatják a kártevő molyok petéit, és saját utódaikat azokba helyezik el, így a kártevő lárvája ki sem tud kelni. Ez a módszer taposási kár nélkül, bármilyen magas állományban elvégezhető.



