Az ónémet pásztorkutyát a nyáj őrzésére, terelésére alkalmazták. Ebből a fajtából tenyésztették ki aztán hosszú évtizedek alatt a ma ismert német juhászkutyát. 1884-ben aztán lezárult a tenyészti folyamat, és az első példányt a Német Császárság lovassági kapitánya, Max von Stephanitz által alapított Juhászkutya Egyesület törzskönyvezte 1899-ben.
Az egyesület a tenyésztés során azt a célt tűzte ki, hogy igazi német tiszthez illő, azaz erős jellemű, de szabálykövető kutyát alakítsanak ki, és ez olyannyira jól sikerült, hogy a tanulékony fajta rövid idő alatt a német erények szimbólumává vált.
Tanulékonyságából adódóan számos területen jól alkalmazható munkakutyaként. Sok közülük kiemelkedő rendőrségi szolgálatot teljesített akár a robbanóanyagok, akár a kábítószerek vagy éppen eltűnt személyek nagyszámú, sikeres felkutatása miatt.
Bátor jelleméből fakadóan mentőkutyaként is helytáll, de terápiás kezeléseknek is főszereplője lehet. Természetesen, miként neve is tükrözi, terelőkutyaként is kiváló munkára képes, és itt meg kell említeni, hogy az első világháború alatt katonai célokat is teljesített a harctéren – összességében bármilyen munkára alkalmasak legendás kitartásuknak és terhelhetőségüknek köszönhetően.
Érdemes mind emberek közé, mind kutyás környezetbe vinnünk a kutyát, ugyanis enélkül az idegenekkel tartózkodóak lehetnek. Foglalkozásuk híján a fajtára egyáltalán nem jellemző magatartásformákat vehetnek fel: idegessé, feszültté és „hiperaktívvá” is válhatnak. Ha viszont mind a mentális, mind a fizikai igényüket kielégítjük, nemcsak az emberekkel szemben, más házi kedvencekkel is elfogadóak és barátságosak lesznek.
A németjuhászok a középméretű kutyák közé tartoznak. A hímek marmagassága átlagosan 60-65 cm, míg a szukáké 55-60 cm. Erős és izmos testalkatuk kifejezetten arányos. Füle kúp alakú, felálló, előre forduló. Színük lehet fekete, ordas (szürke-fekete), bicolor (fekete-barna), illetve rajzos (a klasszikus fekete hátú változat) – utóbbi a leggyakrabban előforduló színváltozat.
A fehér szőr hibás tenyésztés eredménye, de 2011 óta az FCI (Nemzetközi Kinológiai Szövetség) a svájci fehér juhászkutya néven jegyezi be önálló fajtaként. Ezen fajtának a kölykei azonban nem keresztezhetők más kutyákkal és törzskönyveztetni sem lehet őket.
A németjuhász alapvetően egészséges kutyafajtának számít, de akad néhány betegsége, amelyre hajlamosak lehetnek. Ízületi betegségek közül előfordulhat náluk csípő- és a könyökdiszplázia. Előbbi esetben az állat combcsontja nem megfelelően illeszkedik a csípőízületbe; a betegség klinikai tünetek nélkül is előfordulhat, de néhány kutyánál fájdalom és sántítás is jelentkezhet.
Border collie-d ösztöneit te is próbára teheted a Bodakúti Terelőközpontban
