A hazai selyemhernyó tenyésztés idején sokat ültettek belőle, mert ennek lombjával táplálták azokat. Az Arany János „Családi kör” című verséből ismert fekete árnyékot adó eperfa napjainkban újra kezdni reneszánszát élni, mint értékes beltartalmú szupergyümölcs.

Az eperfa (Morus) nemzetség fajainak őshazája nagyrészt Ázsiában, kisebb részben Észak-Amerikában található. A fehér eperfa (Morus alba) eredetileg Kínából származik. Ezt a fajt terjesztették el a leginkább világszerte a selyemhernyó-tenyésztés (a selyemhernyó fő tápláléka a levele) fellendülése miatt.

A fekete eperfa (Morus nigra) feltehetően Közép-Ázsiából (Észak-Perzsia, mai Irán) származik. Ez a faj bír a legintenzívebb, legsavanykásabb ízű, sötét terméssel. A vörös eperfa (Morus rubra) észak-Amerika keleti részén őshonos.

A különböző eperfajok és fajták magassága igen eltérő lehet. A fehér eperfa alapfaja egy nagy termetű, terebélyes fa, amely optimális körülmények között elérheti a 12-15 méteres magasságot is. A fekete eperfa általában alacsonyabb, lassan növő faj, melynek magassága legtöbbször 5-10 méter körül alakul. A díszváltozatok (pl. ‘Pendula’) az oltás magasságának függvényében általában 2-4 méteres magasságú, kistermetű díszfák maradnak.

A faeper rendkívül igénytelen és jól alkalmazkodó gyümölcsfa. Napos, meleg fekvést kedvel. A bőséges terméshez sok napfény szükséges. Nem válogatós, jól megél szinte bármilyen, a jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag talajon. Nem kedveli a hideg, pangó vizű talajokat, de a meszes talajokat tolerálja. Közepes vízigényű, ám a nyári, hosszan tartó szárazság idején a fiatal fákat érdemes öntözni. Fagytűrése kiváló. Teljesen télálló, bár a fekete eperfa a fiatal korában valamivel érzékenyebb lehet a hidegre, mint a fehér.

Rendhagyó a betakarítása

Az eperfa termése általában júniustól augusztusig folyamatosan érik, fajtától függően akár másfél hónapon keresztül. A bogyók éretten nagyon lédúsak és könnyen lepotyognak, ezért a szedés módja eltér a szokásostól.

Terítsünk tiszta ponyvát vagy fóliát a fa alá. A fát vagy az ágakat óvatosan rázzuk meg, hogy a teljesen érett gyümölcsök lepotyogjanak a ponyvára. A begyűjtött termést gyorsan fel kell használni, mivel nehezen tárolható és szállítható.