Akadt két olyan esztendőnk az utóbbi évtizedben, amikor a kukorica egyaránt 8 tonnát adott hektáronként, miközben 2022-ben örülnünk kellett a 3,4 tonnás átlagtermésnek. Stratégiai kérdéssé vált ebben a helyzetben, hogy az élelmiszer-szükségletünket teljes egészében meg tudjuk termelni idehaza. Eljutottunk arra a szintre, hogy amikor lehet, termeljünk többet, azt lehetőleg raktározzuk, hogy legyen mihez nyúlni, amikor a szűk esztendők következnek.
A magyar mezőgazdaság kilátásait elemezték az előadók, mégpedig a klímaváltozás tükrében. Varga Zoltán és Jakuschné Kocsis Tímea a globális és regionális éghajlatváltozás agroklimatológiai értékelésére vállalkozott. Konkrétan bemutatták az éghajlatváltozási trendeket és szcenáriókat, valamint azoknak a lehetséges kedvező és kedvezőtlen mezőgazdasági hatásait. Kitértek regionális, konkrétan mosonmagyaróvári és keszthelyi eredményeikre.
A vizsgálatoknál gondot jelent, ha túl hosszú időtartamot, például 120-150 évet elemeznek, az nem vezet napjainkban olyan eredményre, amire méltán támaszkodhatunk. A kutatóknak ezért homogenizálni kell az adatokat, és az azonos időszakra jutó változásokat kell érdemben vizsgálni. Mosonmagyaróváron például 1,05 ºC-kal emelkedett a hosszú távú hőmérséklet, ám ha a homogenizált változatot nézzük, ami az utóbbi 30 évet takarja, ott már 1,41 ºC-ról beszélhetünk. Ha havonkénti bontásban elemeznek, akkor rendre más és más értéket kapnak. A mezőgazdaság esetében erőteljesen fókuszba került az aszály és annak gyakorisága, mondhatni, ez itt a kardinális kérdés. Csupán a csapadékot mérni nem elegendő, akkor járunk el helyesen, ha a vízbevétel és -kiadás egyenlegét követjük. Az utóbbi 3 évtizedben megnőtt a relatív nedvesség hiánya, a melegebb időjárásban több lett az elpárolgott víz.
Együttműködés vagy rabszolgalét? – figyelemfelhívó címmel kezdte előadását Dobos Endre. Szólt a klímaváltozás szorításában felvetődő talajhasználati kérdésekről és az elbizonytalanító természeti válaszokról. Azt tudjuk, hogy hazánk talajtani adottságai igen változatosak, de arra külön oda kell figyelnünk, hogy a nemzeti vagyonunk közel felét talajaink teszik ki. Más ipari szegmensekhez hasonlóan a mezőgazdaság is elmozdult az energiaigényes tevékenység irányába, éppen az olcsó energia miatt. Mára ezen a helyzeten túljutottunk, de közben
Jó, ha tudjuk, hogy a talajok fontos szerepe, hogy kiegyenlíti a szélsőségeket, vizet tárol és szolgáltat és tápanyagot raktároz. Mindemellett élettel teli. Ugyanakkor az Európai Unió talajaira jellemző, hogy 62-65 százalékban degradáltak. Örömhírként jelentette be az előadó, hogy az EU október 13-án elfogadta a talajmonitoring rendszert, ami egyelőre reményt keltő.
