Porcelánfehér virágok nyílnak az örökzöld magnólián

Az örökzöld magnólia (Magnolia grandiflora) az USA délkeleti vidékeiről származik, erre utal az angol neve is, a southern (déli) magnolia.

Szubtrópusi erdők és tengerpartok növénye eredetileg, mára viszont szerte a világon ültetik mutatós megjelenése és hatalmas, illatos virágai miatt.

Nagy termetű örökzöld fa, elérheti a 25 méteres magasságot is, koronája kezdetben kúpos, idős korában boltozatos. Szórt állású, bőrnemű levelei széles lándzsa alakúak, 12-20 centiméter hosszúak és 5-10 centi szélesek, fényes sötétzöldek, fonákuk rozsdabarnán molyhos.

Hatalmas virágokat bont nyár közepétől hosszú ideig, elszórtan a koronában. A virágok átmérője 20-30 centiméter, porcelánfehér vagy halványrózsaszín, kiterülő szirmokkal. Virágai a hajtásvégeken nyílnak, erre a metszésekor kell figyelemmel lenni. Erős, enyhén citromos illatuk vonzza a beporzókat, és az őszre kifejlődő magokat kedvelik a madarak, mókusok.

Összetett tüszőtermése pirosas, 7-10 centi hosszú, és lapos, piros magok bújnak meg benne, pontosabban potyognak ki a kinyíló magtokokból.

Eredeti élőhelyén megtalálható árnyékosabb fekvésben, tengerparti homokon is, ahol kisebbre nő és kevesebb virág nyílik rajta. Sem a homokos, sem az agyagos talaj nem megfelelő a számára, ha a kertünkre ez a jellemző, nagy adagú komposzttal, tőzeggel javítsunk rajta. Fiatal korában sok vizet igényel, később viszonylag szárazságtűrő.

Az átültetést nehezen viseli, várhatóan nagy termete miatt jól válasszuk ki a helyét a kertben. Konténeres növényként kapható a hazai faiskolákban, leggyakrabban olaszországi szaporításból, de hazai eredetűt is találunk. Magról mi magunk is szaporíthatjuk, igaz, akkor várni kell vagy tíz évet, mire virágozni kezd.

A kemény, piros magok héját érdemes dörzspapírral kicsit elvékonyítani, mielőtt tálcába vetjük azokat. Már ősszel elvethetjük szabadföldbe, vagy tároljuk a magokat jól záródó edényben a hűtőszekrényben és csak tavasszal vessük el.

A csírázás hosszú időt vesz igénybe, egy-másfél hónap elteltével bújnak ki a csíranövények, és csak a magok körülbelül feléből kapunk új növénykét.

Gyökere gyorsan fejlődik és nehezen viseli a bolygatást, ezért az arasznyinál nagyobb csemetéket már ültessük el végleges helyükre. Nevelésükkor gondoskodjunk megfelelő tápanyagellátásról és öntözésről, valamint ne hagyjuk elgyomosodni a környéküket. Vastag mulcstakaróval mindhárom kívánalomnak könnyebb megfelelni.

Ha a talaj sok meszet tartalmaz, a növény nehezebben jut hozzá a káliumhoz, magnéziumhoz, vashoz, ezeket a tápelemeket kell pótolnunk. Lassan feltáródó komplex műtrágyát adagoljunk a növénynek, fiatal korában évente 2-3 alkalommal: kora tavasszal, virágzás előtt és ősszel. Idősebb példányokat elég egyszer, tavasszal alaposan ellátni komposzttal.

A nagyvirágú magnóliát idővel metszeni is kell, hogy ne kopaszodjon fel a növény. Mint említettem, a virágai a hajtásvégen fejlődnek, vagyis a metszése az ágak enyhe ritkításából álljon, ne vágjuk vissza azokat. Nyáron, virágzás után alakítsuk a koronáját.

Néhány gombás betegség csúfíthatja el a lombját, megfertőzi például a rózsán fekete foltokat okozó Diplocarpon rosae. Ez gomba a magnólián kis fekete pöttyöket okoz.