Éppen az aszály veszélye miatt vannak olyan fajok, amiknek a termesztése bizonyos országrészekben kevéssé vagy egyáltalán nem lesz jövedelmező. Van mire váltanunk?

– Be kell látnunk, hogy a kukorica termesztését át kell helyezni a Dunántúlra és Észak-Magyarországra, míg a búza, árpa, tritikálé, rozs, zab, repce termesztésének elsősorban a Dél-Alföldön van a helye. A szántóföldi növénytermesztésben is ki kell alakulniuk a termőtájaknak, és ezeknél a kultúráknál is előtérbe kell helyezni azokat a fajtákat, amelyek jobban alkalmazkodnak a megváltozott éghajlathoz, és jobban tűrik az aszályt.

Megvan-e a kellő infrastrukturális, szakemberháttér, hogy a hazai kutató-, nemesítőintézetek jól teljesítő fajtákkal és korszerű technológiákkal lássák el a gazdálkodókat?

– A genetikai potenciálunk megőrzésében, fejlesztésében, az éghajlatváltozásra adott megfelelő válaszok kialakításában a kutatóintézeteinknek döntő szerepet kell betölteniük. Ezt elősegíti a rezisztens és stressztűrő növényfajták korszerű vizsgálata, melyet a Nébih fajtakísérleti állomásain a Vidékfejlesztési Program keretében mintegy 1 milliárd forintos össz­költségvetéssel támogattunk: új erő- és betakarítógépek, kertészeti eszközök, ökológiai gazdálkodásban használandó munkaeszközök, meteorológiai állomások és a vetőmagok feldolgozásában használandó eszközök kerültek beszerzésre. A pályázat keretében három fajtakísérleti – Tordas, Pölöske, Székkutas – és egy fajtakiter­mesztő állomáson – Monorierdő – összesen 48 bemutató üzemi program valósult meg, amelyeken aktív gazdálkodók vettek részt. A résztvevők gyakorlatorientált ismeretanyaggal gazdagodtak az innovatív fajtahasználaton túl az aktuális termelési eljárásokról és gazdaságszervezési minták alkalmazásáról is.

Az ökológiai termelés elősegítése érdekében 2021-ben közel 25 hektáron kezdtük meg a területi átállásokat öko-minősítésre a Nébih Fertődi és Tordasi Fajtakísérleti Állomásain, így már adottak a feltételek az egyre nagyobb számú ökológiai fajtakísérletekre. E téren még sok a teendő, ezért szükség van állami szerepvállalásra.

Több megszólalásában is kiemelte, büszke, hogy a gazdálkodók egyre jobban figyelnek a fenntarthatóságra, környezetük védelmére is.

– Végtelenül nagy eredmény és óriási felelősségvállalás, hogy a versenyképesség javulása mellett a gazdák 2 millió hektáron vállalták az agrár-környezetgazdálkodási vagy ökológiai előírások betartását. Még ennél is kedvezőbb hír, hogy az ország ötmillió hektárnyi mezőgazdasági területé­ből − Európában egyedülállóan nagy részben – mintegy 4 millión olyan intézkedéseket tesznek az Agro-ökológiai Program keretében, amelyek javítják a talajéletet és fenntarthatóbbá teszik a gazdálkodást. Ennek további ösztönzéséhez az agrártárca for­rásátcsoportosítással minden pályázó részére biztosítani tud támogatást, és az előlegfizetés lehetőségét is megteremtette az ebben a programban résztvevők számára.

Uniós szinten is öregszik a gazdatársadalom. Nálunk már elkészült és hatályba is lépett a generációs megújulást segítő szabályozás. Tehetünk-e még többet a folyamat gyorsítása érdekében?

– Az EU-ban elsők között alkottuk meg a gazdaságok átadásáról szóló törvényt és annak végrehajtási rendeletét, ami egyszerűsítette, gördülékenyebbé tette a generációs megújulást, miközben a versenyképesség fenntartását is szolgálja, kellő ösztönzést jelent az idősebb és fiatal nemzedék tagjainak egyaránt. A jelenlegi agrártámogatási ciklusban 79 milliárd forinttal a fiatal gazdákat, 10 milliárd forinttal pedig a gazdaságátadási együttműködéseket segítjük.

Az a jó, ha az átadó és az átvevő is úgy érzi, megéri. Ha kellő ösztönzőket és jó példákat látnak maguk körül, akkor a generációváltás folyamata is felgyorsulhat.