Egymással vagy egyéb lágyszárúakkal társítva kora tavasztól egészen ősz végéig kialakíthatunk folyton változó, sokáig díszítő kompozíciókat. Most a kevésbé ismert, különleges hagymás virágokból mutatunk be egy csokorra valót.
Prérigyertya
A kora tavaszi hagymás virágdömping elvirágzása után nyitja szirmait az észak-amerikai származású, hazánkban még kevésbé elterjedt prérigyertya (Camassia). A nemzetségbe hat különböző faj tartozik, mind az amerikai füves préri lakói. Az egykor nagy tömegben előforduló növény hagymája az amerikai őslakos indiánok és a betelepülő gyarmatosítók alapvető élelmiszere volt. Az elvirágzás és a levelek visszaszáradása után a hagymákat felszedték, megsütve, főzve vagy lisztté őrölve fogyasztották. A legmagasabb termetű Camassia leichtlinii akár a méteres magasságot is elérheti. Hatszirmú, csillag alakú kékes-lilás virágai laza virágzatot alkotnak, melyek alulról felfelé nyílnak, hosszan tartó látványosságot nyújtva április-május környékén. Nem csak számunkra kedves, a beporzó rovarok is kimondottan kedvelik. Eredeti élőhelyén nedves rétek növénye, ezért előnyben részesíti a humuszban gazdag talajt és a napos-félárnyékos fekvést. A tavaszi növekedés és virágzás idején meghálálja az öntözést, az elvirágzás után már jobban viseli a szárazabb körülményeket is.
Hagymáit ősz végéig ültessük el, 10-15 cm mélyen, csoportosan. Pompás látványt nyújt természetközeli kertek virágágyásaiban mint háttérnövény, de akár tavasz végi virágládák szezonális díszeként is lenyűgöző. Ez utóbbi esetben hagymáit télen tartsuk fagymentes, de hűvös helyen. Hazánkban hagymás változatban és konténeres formában is elérhető, leginkább a kék virágú Caerulea és a fehér virágú Alba fajtái.
Császárkorona és testvérei
Ugyancsak magas termetű tavaszi hagymás dísz a császárkorona (Fritillaria imperialis), amelynek citrom- vagy narancssárga bókoló virágai koronaként helyezkednek el a magas szár csúcsán. Jól mutat tulipánok, nárciszok vagy korán kihajtó árnyékliliomok társaságában. Méretes hagymái érzékenyek a pangó vízre, ezért jó vízáteresztésű talajba ültessük 20 cm mélységben. Az őszi telepítésű hagymái télállóak. Virága jellegzetes pézsma „illatot” áraszt, cserében távol tartja a vakondot és egyes rágcsálókat a környékről, ezért a biokertek praktikus dísze.
Testvére – a hazánkban mocsárréteken őshonos, védett növénye a kockásliliom (Fritillaria meleagris) – megjelenése teljesen eltérő, karcsú és kecses virágaival hívja fel magára a figyelmet. Bókoló rózsaszínes-barnás sziromlevelei sakktábla-mintázatúak, április-májusban nyílnak. A kertekbe ültethető népszerű fajtái fehér, citrom- és narancssárga, illetve téglavörös árnyalatokban elérhetőek.
A Pireneusokból származó rokonuk a Fritillaria pyrenaica 45 cm magasságú, bókoló harang alakú virágait a visszahajló sárga sziromlevelek teszik különlegessé. Olyan helyre ültessük – például virágágyak szegélyébe vagy sziklakertbe – ahol virágai közelről is megfigyelhetők, mivel barnás árnyalatú sziromlevelei távolról kevésbé feltűnőek.
