Szerző: Waum Konrád Hunor
Erdély Európa egyik utolsó térsége, ahol a nagy ragadozók – a farkas, a barna medve és a hiúz – ma is stabil, életképes állományokkal vannak jelen a hegyvidék erdőségeiben és legelőin. A legfrissebb szakmai becslések szerint Romániában a barna medve-állomány 10 000–12 000 egyedre tehető, annak ellenére, hogy az ország természetes élőhelyei biológiai, társadalmi és gazdasági szempontból fenntartható módon csupán mintegy 4 000 egyed eltartására alkalmasak. A farkasok száma 2 500–3 000, míg a hiúz populáció több tucatnyi példányra rúg a dél-erdélyi Kárpátokban.
Ez a természeti gazdagság komoly ökológiai érték, ugyanakkor a pásztorkodás és a hegyvidéki állattenyésztés számára mindennapi kihívást jelent.
A megelőzés ezért kulcskérdéssé vált. Erdélyben a hagyományos módszerek – például kuvasz vagy mioritic pásztorkutyák alkalmazása, a nyájak éjszakai karámba zárása – ma is működőképes eljárások. Ezeket egyre gyakrabban egészítik ki modern eszközökkel: villanypásztorokkal, hang- és fényriasztókkal, GPS-alapú nyomkövetőkkel. A tapasztalat azt mutatja, hogy a leghatékonyabb védekezést a több módszer együttes alkalmazása adja, különösen a medvék által sűrűn látogatott területeken.
A kártérítési rendszerek ugyan léteznek, de az adminisztratív folyamat sok gazda számára bonyolult, lassú és kiszámíthatatlan. A helyszíni szemle, a bizonyítási kötelezettség és a kifizetések időtartama gyakran visszatérő problémák. A gazdák részéről egyre erősebb az igény átláthatóbb, gyorsabb kompenzációs mechanizmusokra, amelyek nemcsak a veszteséget térítik meg, hanem ösztönzik a megelőző eszközök használatát is.
