A Galanthus nemzetségbe 20 faj tartozik, amelyek Európában, a Közel-Kelten és Észak-Afrikában terjedtek el. Rendkívül hasonlítanak egymásra, termetük, levelük szélessége, virágjuk alakja csak kissé tér el egymástól. Közös jellemzőjük, hogy a hagymából egy levélpár és egy virágszár fejlődik, rajta egyetlen, bókoló, hat lepellevélből álló fehér virággal. A lepellevelek két kört alkotnak, a külső három szirom hosszabb mint a belsők, amelyek csúcsán általában kis zöld folt látható. Az is jellemző rájuk, hogy a külső szirmok 10 °C körüli hőmérsékleten tárulnak ki, hogy a beporzó rovarok hozzáférjenek a nektárhoz és a virágporhoz.
Tél végén virító növényként a fagyokkal szemben is ellenállók: olyan fehérjéket tartalmaznak, amelyek megakadályozzák jégkristályok képződését a sejtekben, ezáltal nem károsodnak végzetesen.
Legismertebb a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis), amely nálunk is őshonos és húsz éve védett növény. Természetes állományait nem szabad bolygatni! Ez az elterjedtebb fajok közül a legkisebb, 7-15 cm magas. Január és március közt virágzik, a hagymából kihajtó levelei simán kiterülnek a talaj fölött. A botanikusok három kihajtástípust különböztetnek meg ugyanis, ez az egyik.
Fotó: V.Kotyak/Wikipedia
A következőt a G. plicatus képviseli: a két széles levél szorosan egymáshoz simulva hajt ki, a levélszélek kifelé pöndörödnek. Ezért is kapta a redőslevelű hóvirág nevet, ugyanis a kifejlett levél hosszában megmarad ez a gyűrődés. Magassága eléri a 30 cm-t, virágában a külső fehér szirmok 2-3 cm hosszúak, a belsőkön pedig nagyon széles a zöld rajzolat, zöld magháza pedig szinte gömbölyű.
A harmadik kihajtási típusra mutat példát a G. woronowii, vagyis a széleslevelű hóvirág. Ennek a levelei a rügyben még összecsavarodva fejlődnek ki, úgy kell kibontakozniuk a kihajtáskor. A Nyugat-Kaukázusból, Törökország északkeleti vidékeiről és a Fekete tenger keleti partvidékéről származó növény a legnagyobb termetű, 25-35 cm magas, fényes zöld levelei 1,5-2 cm szélesek és több mint egy arasznyi hosszúak. Kevésbé hidegtűrő, mint a már említett hóvirágok, igaz, ez manapság egyre kevésbé fontos szempont Magyarországon.
Fotó: Wikipedia
Több ezer fajta és hibrid született ezekből a kedves virágokból, legtöbbjük felmenői közt a kikeleti, a redőslevelű, és a még nem említett pompás hóvirágot (G. elwesii) találjuk. Utóbbi 9-18 cm magas, szürkészöld levelei 25 cm hosszúak és 2-3,5 cm szélesek, csúcsuk kihegyesedő. Őshazája a Balkán, Törökország, Bulgária és Ukrajna hegyvidékei, ahol 800-1600 m magasan található. Virágzási ideje februártól májusig változik az éjárat függvényében. Gyorsan képes szaporodni a kertben magról és fiókhagymákkal, így hamar kiterjedt telepeket alkot.
Különleges virágzási idő jellemzi az őszi hóvirágot (G. reginae-olgae), amely szeptember-októberben nyílik. Görögországban, a Peloponnészosz-félszigeten fedezték fel. Termete 15 cm-es, levele hamvas, a virág erős pézsmaillatot áraszt. Ez a faj és fajtái sziklakertbe is ültethető.
Talajra kevésbé igényes, de a kis hagymák nyáron könnyen kiszáradnak, ezért laza talajon öntözzük meg a helyüket nyáron is, hiába húzódtak vissza a növények. Célszerű lombhullató fák vagy nagyobb bokrok árnyékos oldalához ültetni a hóvirágokat, mert tavasszal megkapják a virágzásukhoz szükséges napfényt, nyáron pedig a lombok alatt, hűvösebb helyen lehetnek. A hagymákat csoportosan ültessük 5-7 cm mélyre és ugyanennyi távolságra egymástól.
