A mezőgazdasági területek terjeszkedése világszerte hozzájárul az élővilág csökkenéséhez, ugyanakkor egyre több kutatás bizonyítja, hogy megfelelő tájhasználattal a termelés és a biodiverzitás nem zárják ki egymást. Egy friss, a Agriculture folyóiratban megjelent tanulmány azt vizsgálta, hogyan befolyásolja a szőlőültetvények közvetlen környezete a denevérek jelenlétét és táplálkozási aktivitását Dél-Chilében – a tanulány az MDPI oldalán olvasható.
A kutatás középpontjában a rovarevő denevérek álltak, amelyek fontos szerepet töltenek be a mezőgazdaságban elvégre nagy mennyiségű rovart, köztük kártevőket fogyasztanak. A szakemberek arra keresték a választ, hogy a szőlőültetvények és a természetes növényzettel borított területek, illetve a kettő közötti átmeneti zónák milyen mértékben támogatják ezeket a hasznos fajokat.
A felmérést 11 különböző helyszínen végezték, ahol éjszakai hangrögzítő eszközökkel követték nyomon a denevérek ultrahangos jeleit. Ez a módszer lehetővé tette, hogy pontos képet kapjanak a fajgazdagságról és arról, hol zajlik a legintenzívebb táplálkozási tevékenység. Az adatokat a szőlőültetvények belsejében, a természetes élőhelyeken és a kettő határán is rögzítették.
Búvóhely és bőséges táplálékforrás
A chilei kutatás eredményei egyértelműek voltak: a szőlőültetvények és a természetes növényzet határán található területeken jóval több denevérfajt és nagyobb táplálkozási aktivitást figyeltek meg, mint a szőlősorok belsejében. Ezek az átmeneti zónák valószínűleg azért kedvezőek, mert egyszerre biztosítanak búvóhelyet és bőséges táplálékforrást a denevérek számára.
Különösen néhány faj, például a Tadarida brasiliensis, a Myotis chiloensis és a Lasiurus varius mutatott intenzív vadászati aktivitást ezekben az átmeneti zónákban. Mivel ezek a fajok nagy mennyiségű repülő rovart fogyasztanak, jelenlétük hozzájárulhat a szőlőt károsító rovarpopulációk természetes visszaszorításához.
A tanulmány szerint az olyan agroökológiai megoldások, mint a természetes növényzettel borított sávok megőrzése vagy kialakítása a szőlőültetvények szélén, kettős előnnyel járnak. Egyrészt növelik a biodiverzitást, másrészt erősítik a biológiai kártevő-szabályozást, ami hosszú távon csökkentheti a növényvédő szerek használatát.
Összességében a kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a mezőgazdasági táj tudatos alakítása nemcsak természetvédelmi szempontból fontos. A rovarevő denevérek támogatásával a szőlőtermesztés fenntarthatóbbá és ellenállóbbá válhat, miközben a termelők is profitálhatnak a természetes ökoszisztéma-szolgáltatásokból.
