A szaloncukor neve onnan eredeztethető, hogy régen a karácsonyfát a legtöbb lakás fogadószobájában, avagy a szalonban állították fel. Itt díszítették a csillogó csomagolású cukorkával, és így kapta a szaloncukor elnevezést.
Eleinte csak a tehetős réteg kiváltsága volt, ám fokozatosan minden család karácsonyfáján megjelent. Népszerűségét a világháborúk sem törték meg, noha akkoriban a szűkölködés miatt sokan kénytelenek voltak krumplicukrot csomagolni és azt a fára akasztani szaloncukor helyett.
Németországból indult, hazánkban jóval később terjedt el
A karácsonyfa-állítása szokása a 16. századi Németországból indult, hazánkban viszont csak jóval később, az 1800-as évek közepén terjedt el. Eleinte a tehetős polgárok állítottak fát, amit gyümölcsökkel, papírdíszekkel, habcsókkal díszítettek fel, és ekkortájt jelent meg a monarchia főűri szalonjaiban a nyugaton már régóta kedvelt fondant-cukor, amit elsősorban tálakból kínáltak a vendégek számára.
1891-ben jelent meg Hegyesi József Legújabb házi cukrászat kézikönyve című receptes kiadványa, amiben 17-féle módon ismertette a kor háziasszonyaival a szaloncukor elkészítésének fortélyait.
A kedvelt édességben az ipar is nagy lehetőséget látott, így a 20. században megkezdődött a szaloncukor tömeggyártása, amik különböző színű csomagolópapírban, díszdobozban kerültek a polcokra.
Újabb pofont adott a termelésnek
Stühmer Frigyes gőzüzemű csokoládégyára és számos cukrászat az országban szaloncukorgyártásba kezdett, ezt a lendületet az első világháború kirobbanása törte meg. Az elszegényedés és az alapanyaghiány eredményezte, hogy ezekben a baljós időkben a karácsonyfákra szaloncukor helyett papírba csomagolt krumplicukor, aszalt gyümölcs vagy mézes sütemény került.
A második világháború újabb pofont adott a termelésnek, így csak az 1950-es években indulhatott meg tömegtermelés szintjén a szaloncukor-előállítás. Ekkor még csak néhány ízesítés került ki a piacra, a ’80-as években aztán már változatos ízvilágban és magasabb minőségben juthattak hozzá a vásárlók szaloncukorhoz.
Hazánkban megközelítőleg 3500 tonna szaloncukor fogy el évente (kizárólag karácsonykor), ennek kétharmada zselés, de az édesszájú magyarok körében kedvelt még a kókuszos, a vajkaramellás, a mandulás, valamint a marcipános is. Ezzel a mennyiséggel egyébiránt igazi szaloncukor-nagyhatalomnak számítunk, ugyanis ennek a desszertnek a fogyasztása szinte kizárólag a magyarokra jellemző.
