A különleges élőhely a Cserépi-legelőt, a Cinegést, a Hideg-kút laposát és a Mész-tetőt foglalja magába, ahol olyan tölgyfákat találhatunk, amelyek közül több matuzsálemi kort is megélt, és méltán került be a magyarországi legnagyobb fák gyűjteményébe.
A kocsányos tölgy terebélyes, egyenes törzsű, akár 30-40 méter magasra is megnövő lombhullató fa. Lombkoronája magasan boltozatos és széles, félgömb, illetve gömb alakú. Ágrendszere feltörekvő, ágai messze szétterülnek. Kérge jellegzetesen mélyen barázdálttá válik idősebb korára. Sötétzöld levelei öblösen karéjosak. Április–májusban virágzik, makktermései kisebb csoportokban nőnek.
A kocsánytalan tölggyel váltakozva Európa nagy részének uralkodó tölgyfaja. Makkját korábban a sertésekkel etették, ezt nevezték makkoltatásnak. Gubacsából vas hozzáadásával tintát készítettek. Fája sötétbarna, kemény, ellenálló, szép rajzolatú, és kérgében sok a cseranyag, ezért felhasználása nagyon sokrétű.
Fás legelők
A fás legelők emberi használattal, legeltetéssel és kaszálással kialakított fás-gyepes élőhelyek. Különleges átmenetet képeznek a fátlan gyepek és a zárt erdőtársulások között. Mivel mesterséges élőhelyek, ha a hagyományos legeltetés vagy kaszálás megszűnik területükön, a szukcesszió révén lassan erdővé alakulnak. A legeltetéssel kialakított fás legelőkön a gyep mellett az eredeti erdő ligetesen, távol álló fái is jelen vannak.
Magyarországon a fás legelők többsége az alföldi részeken vagy a nagy folyók mentén, azok hullámtereiben és a korábbi ártereken jött létre. Gyönyörű fás legelők találhatók Erdőbényén, Csokonyavisontán, Bogyiszlón, Nagydobszán, Bélmegyeren, Túristvándin és Diósviszlón is. Számuk az intenzív gazdálkodási formák terjedésével egyre csökken. Az élőhely tipikus idős fái a tölgyek, a gyertyán, a bükk, a vadkörte, a mezei juhar, a magyar kőris és a fehér fűz.
