A golgotavirág (Passiflora caerulea) Közép- és Dél-Amerikából származik, ahol akár 12 m-re is megnőhet. Cserépben nevelve csak néhány méteresre nyújtja hajtásait, de támasztékra futtatva jó térhatároló.

Csavarodó kacsokkal kapaszkodó, örökzöld kúszócserje. Fényes, sötétzöld, sima felületű, háromkaréjú levelei tojásdad vagy lándzsa alakúak, szórt állásúak. A fiatal levelek tövéből virág, a hajtások hónaljrügyeiből kacs fejlődik.

Májustól októberig hozza egyedülálló, érdekes szerkezetű, nagyméretű virágait. A kétivarú és öntermékenyülő virágok közepén rojtos koronává alakult mellékpárta díszít. Kék színű változata a legelterjedtebb, de vannak lila, piros vagy fehér színűek is. Virágai napsütéses napokon nyílnak nagy számban.

Termése gömbölyű vagy tojásdad, narancssárga vagy sárga színű, lédús, sok magot tartalmaz, melyeket édes-savanykás zselés rész vesz körül. Minden golgotavirág termése ehető, de nem feltétlenül finom, a legízletesebb a Passiflora edulis termése, amit marakujaként ismerünk.

Tavasszal és nyáron tápoldattal támogassuk fejlődését, de legyünk mértékletesek, mert a túlzott trágyázás inkább a zöldtömeg növekedését okozza, a virágképzés hátrányára. Erős és gyorsan növekvő növény, tavasszal a száraz és gyenge ágakat távolítsuk el, virágzás után pedig egy alaposabb metszéssel tartsuk kordában.

Védett helyen, téli takarással akár a kertbe kiültetve is átteleltethető, biztonságosan mínusz 10-12 °C-ot
visel el, de hazánkban leggyakrabban cserepes növényként tartják, így télen könnyedén bevihető fagymentes helyre. A tél folyamán hűvös (5-10 °C), világos helyen tartsuk, kevés öntözéssel, hogy a földlabdája ne száradjon ki.

Magról és dugványról is szaporítható. Dugványozással hamarabb, már a második-harmadik évben virágzó növényünk lehet, míg magvetéssel csak négy-öt év múlva. Vágjunk le néhány 10-15 cm hosszú dugványt, ültessük el jó minőségű virágföldbe, majd tartsuk meleg, nedves, párás környezetben.