A friss kutatások szerint a megfelelő eljárásokkal nemcsak ártalmatlanítani lehet, hanem hatékony, élő talajjavító anyaggá is alakítható. Egy frissen publikált tanulmány éppen azt vizsgálta, hogyan válik a kávézacc komposztálás vagy giliszták segítségével végzett vermikomposztálás során stabil, tápláló és mikrobiológiailag gazdag komposzttá.
A kávézaccot különböző arányban keverték más szerves anyagokkal, majd azt vizsgálták, milyen minőségű és mennyire érett komposzt keletkezik az egyes keverékekből. A kérdés nemcsak tudományos szempontból érdekes: a kávézacc ugyanis „nyers” formában tartalmazhat olyan vegyületeket, amelyek a talaj élőlényeire vagy a növényekre kedvezőtlen hatással lehetnek.
A kutatók elsőként azt tesztelték, okoz-e bármilyen mérgezést a kávézacc a talaj szempontjából kulcsfontosságú földigiliszták számára. A vizsgálatok alapján a tesztelt koncentrációk mellett a kávézacc nem csökkentette a giliszták élettartamát és tömegét, így a további kísérletek biztonságosan folytathatók voltak. Ez fontos eredmény, hiszen a giliszták a talaj egészségének egyik legjobb jelzői.
A komposzt érésének egyik kulcstényezője a pH-érték változása, amely a lebontási folyamat során jelentősen átalakul.
A komposzt szervesanyag-tartalma is nőtt a lebontás során, ami arra utal, hogy a végtermék gazdag humuszhoz hasonló, tartós összetevőkben. A lignin arányának emelkedése szintén a komposzt stabilitását jelzi, vagyis azt, hogy a talajba juttatva hosszú távon is javítja annak szerkezetét és tápanyag-szolgáltató képességét.
A mikrobiológiai vizsgálatok különösen biztató képet festettek. A lebontási folyamatok során nagyon változatos, élénk mikroba-közösségek alakultak ki a komposztban. A magasabb kávézacc-aránnyal készült keverékekben nem csökkent, hanem éppen nőtt a hasznos baktériumok száma. Olyan mikroorganizmusok is megjelentek, amelyek közismerten támogatják a növények gyökérfejlődését és tápanyagfelvételét.
25–50 százalék kávézacc-tartalmú keverék
A vizsgálat végül arra mutatott rá, hogy a 25–50 százalék kávézacc-tartalmú keverékek adják a legjobb eredményt. Ezeknél alakultak ki a legkedvezőbb fizikai, kémiai és mikrobiológiai tulajdonságok, amelyek valóban értékes, talajjavító minőségű komposztot eredményeznek. Mind a mikrobás komposztálás, mind a gilisztás módszer hatékony, de eltérő előnyöket kínál.
A tanulmány üzenete egyértelmű: a kávézacc nem hulladék, hanem jól hasznosítható bioanyag. A megfelelő kezeléssel olyan komposzt készíthető belőle, amely élő mikroorganizmusokban gazdag, szerkezetjavító hatású és hosszú távon is támogatja a talaj egészségét. A körforgásos gazdálkodás szempontjából ez különösen értékes megoldás, hiszen egyszerre csökkenti a hulladék mennyiségét és növeli a talaj termékenységét.
Összességében a kutatás rávilágít arra, hogy a kávézacc új szerephez juthat a mezőgazdaságban. Megfelelő komposztálással a mindennapi élet egyik leggyakoribb hulladéka fenntartható, környezetbarát talajjavítóvá válhat, amely hosszú távon is hozzájárul a növények egészséges fejlődéséhez.
